Lovász László: Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán

index.hu interjú Lovász Lászlóval

Hallatlanul érdekes, eredeti, minden betűjében elgondolkodtató az interjú. Igazi ajándék az olvasónak, amiért csak hálásnak lehet lenni. Én minden betűjével egyetértek. Jó hallani a Barabási Albertes hálózatos "brancs" Stadium 28-ról is (Kertész János, Vicsek Tamás etc). Ahová nyugodtan odagondolható Csermely Péter is, aki az egyik legtiszteletreméltóbb tanár-tudósunk azt gondolom.

Közel teljes konszenzus van az országban (szvsz), hogy
* az oktatás úgy fontos
* hogy látható problémák feszítik
* miközben szakmai konszenzussal nem tudjuk, hogy mit és hogyan kéne tenni se rövid- se hosszú távon. Csak politika szinten vannak jellemzően adhoc-jellegű történések, amiket aztán se türelem, se visszamérés nem követ, csak kidobás, irányváltás majd országos stressz.

Nekem perszonálisan ezek a kiindulási alapelveim, elsőként top-down.

(1) Le kell számolni az illuzióval, hogy
(A) mindenkit
(B) mindenre meg lehet megtanítani,
(C) progresszíven növekedő tananyag-, aktivitásmennyiség esetén.
Tölcsérrel sem tölthető be minden egy diákba, pedig az ember eléggé kevéssé hatékony állatfaj tud lenni, akinek - mily szentségtörés - pihennie is kell. Ráadásul nagyon különbözőek a képességeink is.

(2) El kell fogadni, hogy mivel különböző képességűek a gyerekeink. nem lehet mindenkiből mindenben a "legjobb", de a lényeg, hogy boldog életre mindenki alkalmas tudhat lenni és ezt a folyamatot tudhatja segíteni az oktatás. És nem kell hozzá se sok pénz, se vitákat korbácsoló indulatok. Az eddigi vitákban még ez sem tudott fixálódni.

(3) Egyszerre kell cél legyen
(A) a haranggörbe csúcsán lévő tehetségek maximális felé tartó gondozása éppúgy, mint
(B) a többiekből való minél több kihozása.
Ezt a két célt nem egymás ellen kijátszva kell szem elött tartani, hanem úgy, hogy a célok mentén történő fejlesztések mellékhatásait minimalizálni kell.

(4) Mivel két különböző cél/végpont van, a hozzávezető út is különböző fontosságú tényezőkkel van kikövezve.
(A) Kiemelkedő tehetségek (ahol a potenciál és szándék egyaránt látszik) frontján jól kell tudni terhelni/terhelést elosztani, hiszen relevánsan nagyobb tananyag és aktivitás mennyiséget kell a diákokon keresztül nyomni, ahhoz hogy minél optimálisabban teljesüljön Csermely Péter-i "10.000 órát komolyan foglalkozni valamivel" elv. Azaz kevésbé az a gond, hogy "sok" van a diákok elött, hiszen a kevésbé tehetségeseknek még ennek a töredéke is nagyon sok, hanem a megnövekedett terhelésnek meg kell maradni embercentrikusnak.
(B) Középrétegeknél a kevesebb tan- és aktivitásanyag minőségét kell optimalizálni, úgy hogy a legértékesebb legyen. Nem úszható meg a szigorú húzás a vágyálmokból ("ezt is meg azt is kell csinálni a diákoknak, meg amazt is"), hiszen a nap mindenkinek 24 órából áll, a kevesebb több tud lenni sokszor. Ne 15 házi feladat legyen matekból, csak 1 esetleg, de az nagyon jól kiválasztva.
(C) Alsóbb rétegeknél meg az időkihasználás hatásának maximalizálása kell cél legyen. Ha nem érdekli őket az informatika, akkor nem kell őket fárasztani Winworddel meg Excellel (mennyi ilyet látni). Mindennél fontosabb, hogy ne kallódjanak el, találják meg az életük értelmét, útját, még ha ehhez horribile dictu sokat kell kirándulni például. Egyszerűen minőségi ingereket kell biztosítani számukra, amik kezdetben esélyesen lesznek passzív-tevékenységek.

(5) Kell tudni klaszterizálni, és hozzá le kell tudni mondani a polkorrekt szegregáció-ellenesség túlhajtásairól (másképp kezelve az ilyen problémákat). Én imádtam volna egy Lovász László kaliberű figurával együttjárni iskolába, hiszem, hogy nagyon inspiráló és hasznot hozó lett volna számomra, mivel azonban nem az én kaliberem volt, jogosan nem volt erre esélyem. Rossz esetben egyébként frusztráló is tud lenni egy zseni közelsége.
Az én gondolatmenetemben fontos az, hogy ne legyenek szignifikáns különbségek egy-egy osztályban (max. kb. 10-20%, mert az még befogható úgy, hogy nem hátráltató), mert az minden tervezhetőségnek alátesz. A tehetségfaktor szerinti klaszterizálás nem lehet merev és szerencsére precíz sem. Tudhat színes lenni egy csoport, de ne a kaleidoszkópot célozzuk meg, valami politikai ábránd nevében.

(6) Tudom, hogy egy ország utálja a Bolognai-rendszert, de az átjárhatóság, a mobilitás nagyon fontos elv. Mindenki elött nyitva kell álljon az út, hogy nagyobb kihívást kereshessen magának (ne "égetődjék" be egy skatulyába), persze, ha már elég érett rá. Annyi kell csak ehhez, hogy lehessen korrekt felvételivel ezt biztosítani. Az, hogy kétévenként lehessen váltani vagy más felbontásban, az perpillanat részletkérdés számomra. (Nekem a két év tűnik optimálisnak).

Ezek voltak a top-down megfontolások. Vannak bottom-up elvek is.

* Ne PISA-ra kihegyezetten oktassunk explicit és/vagy direkt módon. Nem az a cél, hogy egy mutatóban villogjunk, hanem, hogy legtöbbet és legjobbat adjuk gyerekeinknek. Lehetünk másodikok is PISA-ban, ha mellette más mutatókban is másodikok harmadikok vagyunk. Az összetett versenyt akarjuk megnyerni, ne az egyik szerenkéntit.

* Ne explicit akarjunk mindenre kitérni az oktatásban. Az indirekt és/vagy implikált megközelítés kellene vezérfonal legyen. Ne akarjunk tehetségek között team-munkát definiálni, hiszen ők IQ-ból és csípőből megoldják ezt maguk között is. Ne mindent tartalmazzon egy tankönyv, mert az agyonnyom, hanem minél több lehetősége legyen a diáknak a saját felfedezésre, explicit oktatói tevékenységen felül.

* Kell tudni mérni, és visszamérni, ráadásul folyamatában is, legyen ez bármilyen nehéz (és ezzel a világot is lekörözhetnénk: én tuti ilyesmivel akarnék villogni a világ elött, nem olimpiával).
Kell tudni minél pontosabban tesztelni, klaszterezéses besorolást (aka felvételi) csinálni. Aminek semmi nyoma nem látszik manapság.
Tudni kell látni azonnal hol tartunk objektíven, hogy aztán objektíven meghatározható legyen a továbblépés iránya. Az objektív módszertanok versenyezni tudnak egymással (egy idő után historikus idősor adatokat is szolgáltatnak az elemzőknek) és egy Klik-képződmény sem tudja ignorálni őket hosszú távon, politikai alapon.

* A legfontosabb bottum-up elv, ami demó is lehetne: kitalálni, hogyan kéne nyelvet tanítani tömegeknek. Igen! Belegondolva azt is, hogy a diák le tudja mérni hol tart a tanulásban, mi miért nem megy neki, stb. Az én tételem, hogy ez 99%-os bizonysággal megtehető ráadásul olcsón is (egyénileg is, társadalmilag is). De nem azon az úton, amin 30 éve kóválygunk milliárdokat elégetve.

Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!

Jelentősen átdolgozva, bővítve: 2015.február 5-én. 10:00-kor.

I-s-z-o-n-y-a-t beképzelt és egyúttal bullshit mondvacsinált problémákkal teli cikk van a neten, rettenetes kísérő sorokkal tálalva, a GO Angol tulajdonosától, vezető tanárától, éceszgéberétől, Fekete Gábor-tól. Az implikáló Salusinszky-cikkről én is azonnal megemlékeztem itt a blogon:

KÍSÉRŐSOROK:

A múlt héten a Magyar Idők-ben, ahonnan az index.hu is átvette,  Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke kijelentette:

"Nem hatékony a nyelvoktatás, és sok esetben nem elég jók a nyelvtanárok, akiknek gyakran nincs élő kapcsolatuk a nyelvvel."

Bingó! Örülök mindig, ha "magasról" is van, aki ki meri mondani azt, amit évek óta "kiabálok". Én ezt "alulról építkezve" évek óta mondom, hogy bizony az angoltanárok 90%-a alkalmatlan a feladatára. Mindig hozzáteszem: nem kell hozzám jönni, nem én vagyok az egyetlen jó angoltanár, de a 80%-uk még angolul is alig tud, nemhogy tanítson... Ja, de várj: ezek a tanárok bizony Téged veszélyteztetnek a hihetetlen hülyeségeikkel...

Rosszabb esetben már ilyen tanártól származó rossz előélettel és rossz alapokkal kezdtél bele a GO! Angolba, mire rám találtál, jobb esetben nem. Nagyon sokan jelzik, hogy borzasztó sok csalódás után kötöttek ki nálam a GO!-ban.

CIKK:

A 7 tanártípus, akitől menekülj!
Mik azok az árulkodó jelek, amiből már az elején tudhatod:
Nem is érdemes vele elkezdened angolul tanulni!

11 éven keresztül vezettem egy hagyományos nyelviskolát....több mint 100 nyelvtanárral dolgoztam együtt és több mint 500-at felvételiztettem. Volt olyan, hogy egy hét alatt 20-at. Ez sem volt más, mint egy X-faktor vagy Megasztár válogató. Vicces és szomorú jelenetek, és néhány nagy felfedezett volt a válogatás eredménye. Tömegével jöttek el olyan "tanárok", akiknek valakik nyelvtanári diplomát adtak a kezükbe, de az angol tanításról, no, arról fogalmuk nem volt.

Nyelviskola vezetőként kiderült számomra: a magyarországi angol tanárok 90%-a alkalmatlan a feladatára.  De Te, ha tanárt akarsz választani, akkor honnan tudd, hogy ki az, akitől AZONNAL MENEKÜLJ? Ki az, akivel nem indulhatsz el ezen a hosszú úton? Épp elég nehéz ez anélkül is, hogy valaki még hátráltatna is.

1. típus: az UNALMAS! Nem fogsz vele megtanulni angolul.
2. típus: az ÉRTHETETLEN! De ha nem érzed, hogy "Igen, értem, hát így kell!", akkor ne is vesztegesd az idődet arra a tanárra.
3. típus: a "LEGOLCSÓBB"! A legolcsóbb tanár Neked mindig a legdrágább tanár lesz.
4. típus: aki MAGYARUL BESZÉL ANGOLUL! Én még soha, ismétlem SOHA nem találkoztam olyan JÓ TANÁRRAL, akinek csapnivalóan rossz lett volna a kiejtése. Kb. olyan gyakori, mint a rózsaszín elefánt.
5. típus: "FELSŐFOKOT NEM VÁLLALOK!" Rossz hírem van. Minden angol és amerikai legalább felsőfokon beszél angolul. Azokról a tanárokról, akik ezt a mondatot kimondták valaha, MINDIG és kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy hát bizony nem csak felsőfokot, de bizony alapfokot sem kellene vállalnia.
6. típus: "ÚGY CSINÁLJUK, AHOGY TE AKAROD!" Természetesen az nem gond, ha megbeszélitek a céljaidat, sőt. Az sem baj, ha kéred, hogy mikkel foglalkozzatok.
7. típus: a SUNYIZÓS: A tanár házában volt az óra. Megmutatta neki a kiskutyáit, mesélt róluk magyarul, hogy melyiknek éppen melyik oltás esedékes. Aztán csörgött a telefonja, egy 10 percet beszélt rajta. Leültek angolozni. 20 perc múlva a tanár mondta, hogy na akkor mára ennyi. 4000 Forint lesz. Paff.

* Fekete Gábor kényelmesen kimazsolázza magának, a számára kedves, prekoncepciójába illő mondandót, hogy elsüthesse a nem is annyira bújtatott marketingjét. Miközben ordít az inkriminált cikkből, hogy ott a "magas"-ban is óriási a probléma. Az egész téma egy megoldatlan problématenger immáron minimum rendszerváltás közel 30 éve óta, amit mellesleg GoAngol-lal sem lehet orvosolni, ugye, mondani sem kell. Lehet "emészgetni" az alábbi sorokat annak kapcsán mi folyik ott a "magas"-ban.

„A szakmában senki nem érti, miként lehetséges az, hogy a gyerekek a közoktatásban csaknem ezer órát tanulnak nyelvet, de nem képesek arra, hogy letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát az érettségiig.
...
A Magyar Idők tavaly év végén beszámolt arról, hogy az oktatásért felelős államtitkárság középtávú stratégiát dolgoz ki az idegennyelv-oktatás helyzetének javítása érdekében. Ehhez első lépésként felállt egy munkacsoport, amelynek feladata, hogy összeállítson egy problématérképet és megoldási javaslatokat fogalmazzon meg.

* Ha Fekete Gábornak a teljes szakmai világnézetét koherensen kéne bemutatni, nagy bajban lenne, nyilván ezért "mazsolázgat" csak. Mennyivel tisztességesebb dr.Makara módszere, aki teljeskörű betekintést ad publikus könyvek/médiumok formájában, még szakirodalmi hivatkozások szintjén is(!), a saját boszorkánykonyhájába.

* Óriási hangzavar, egymásra mutogatás, acsarkodás, na az van a "túloldalon". Milliárdokat dobott már ki az ablakon csak a legutóbbi most regnáló rezsim is, EU-s és magyar költsgévetési forrásból egyaránt, több menetben is. Lásd a blogon már többször elemzett "diplomamentést", amit ugyanúgy "hatékony" nyelviskolák próbáltak abszolválni, aszimptótikusan nullához közelítő  performanciával. Szégyen!

* Igen szomorú akár az, ha a magyarországi nyelvtanárok 90%-a alkalmatlan, főleg, ha neadjisten véletlenül hozzá kell csapni a Go Angol-t úgy cakkumpakk, ugye (mert az ellenkezőjét Fekete Gábor szavára kéne elhinni). És az is, ha egy nyelvtanár ilyet mer állítani esetleg erős felüllövéssel.

* Az én olvasatomban egyébként a
(a) tömeges nyelvtanítás egy nagyon nehéz feladat,
(b) orákulum senki kezében nincs, még a Go Angol kezében sem.
(c) Viszont, ha végre nem mindenki nyerészkedni akarna tömegek nyomorán, mint a Go Angol is teszi egyébként. Meg a regnáló politikai rezsim. Meg leülnének konszenzusra jutni érdemi témában potenciálisan erős (szakmai & pénzes) emberek, akkor akár mikrószkópikusan kis pénzből is óriásit lehetne lépni országos szinten is, megfelelő és karbantartott szótárak, egyéni tanulást segítő eszközök, etc révén. És persze, ha az odavezető út viszont nem ilyen görény sorokkal van kikövezve, mint Fekete Gáboré.

* Fejlett humorérzék kell az X-faktor és Megasztár analógiához. Bocsánat, de én ilyen sutkákon nem tudok nevetni. Ahogy a „úgy tűnik a Diplomamentő program utánpótlása hosszú időre biztosítva van” sutkán sem (nyelvoktatásos konferencia). Magam részéről inkább hányhatnékom van ezektől. Arrogáns beképzeltség csimborasszójának netovábbja, akkor, ha a hiteles problémamegoldás nincs mögötte (max. termékvásárlási ajánlat)

* Az unalom tényleg nem jó dolog, de semmiképpen nem perdöntő magyarázó változó a hatékony nyelvtanuláshoz, hiszen alapélmény - tipikusan nem-nyelvzsonglőr - sokunknak a hosszantartó erőfeszítés nehezen szabályozható élménye. Az sem mindegy hogy ki hogyan orvosolja az unalom elkerülését. Ha ilyen fentihez hasonló erőltetett poénokkal kísérletezik a nyelvtanár, attól ugyanúgy kell menekülni.

* Érthetetlen. Ezt én fals probémának érzem, néhány további szemponttal együtt. Akik engem kínoztak angollal, azokról angol tanulási hatékonyság szempontjából nagyon rossz emlékeim vannak. Viszont mindegyik érthetően magyarázott. A Go Angol is. Kivétel nélkül 100%-ban. Az, hogy mennyi hibával, mekkora hatásfokkal, mennyire céltérően, az viszont már egy teljesen másik történet.
És mindez talán projektálható az egész országra is, a nap mint nap olvasható kudarcok tükrében. Az ugyanis szép dolog, ha idegen  nyelv iránt affinis és/vagy abból megélni akaró emberek lazán, könnyedén, élvezetből, gyorsan megtanulnak, de a nyelvoktatási performancia fókuszában azon tömegek vannak, akik kínlódnak, kudarchegyeket szenvednek el, miközben nekik a szakmájuk mellett, "megélhetési nyelvtanulóként",  egy kötelező adó/overhead sokszor az idegen nyelv érdemi ismerete, presszióval/stresszel, negatív ösztönzéssel frusztrálódva, brutális erőforrásokat elégetve.
Egyébként kb. 8 angol nyelvtanár jut eszembe az elmúlt 20 évemből, amióta küszködöm a témával, lehet, hogy több is volt, csak kirostálódott az agyamból. Rendszerváltás elöttről, a nagy fluktuáció miatt, no meg mivel három idegen nyelvet tanultam (német, orosz, francia), volt másik kb. 10. A messze legrosszabbak - értsd emberileg is elviselhetetlenek - a Lingua of Schoolból meg a Doverből voltak, kivétel nélkül mind angolosok.
Itt kell elmondani, hogy hiába a nagy, több évtizedes, vergődési tapasztalatom, én még így is kis minta vagyok a nagy sokasághoz képest, statisztikai relevancia értelemben. Magyarán, ha én valamit nem tapasztaltam, akkor arról nem lehet kijelenteni, hogy nincs, csak azt maximum, hogy szubjektív véleményem szerint nem reális probléma.

* Olcsóság? Na ez a besz*rás, nem a gatyába rottyantás. Mintha bármiféle korreláció lenne a drágaság és jóság között. Mintha a pofátlan kókler törvényszerűen az olcsóság ruhájában tarolna. Az olyan görény lelkiismeretlen szélhámos, mint Timothy Ferriss-nek alapleckéje, hogy nagystílűen kell megvezetni az embereket.
És, ha már olcsóság, Fekete Gábor is beetetésen alapuló ritka ellenszenves üzleti modellt alakított ki, a nyelvtanulási kínoktól vergödő tömegek megkopasztására, folyamatos adóbeszedés formájában. Indokolatlanul drága, piacot tekintve n+1-dik (a négyzeten), nulláról fejleszett, sok nóvumot nem hozó termékeik alig-alig hatékonyabbak összességében, mint más módszerek (nemcsak a kifizetett pénzre gondolok, hanem nyelvtanulói órák időigényére is). De legalább le lehet hülyézni másokat, a saját módszer verhetetlenségének hirdetésével.
Ez az arrogáns beképzelt szemlélet nemcsak Fekete Gábor hibája, ő csak felvette azt a fonalat, ami amúgy nagyon jellemző  az angolul tudók durván nagy hangoskodó csoportjára. Érdemes megnézni, hogy képesek acsarkodni egymással fórumokon, ha szakmai kérdésben eltérő állásponton vannak, pont, mint a "kifinomult" gasztrobloggerek. A hozzám hasonló kínlódók meg néznek, mint Rozi a moziban, ha a szakértők nem értenek egyet sokszor alapnak tűnő nyelvtani kérdésben (vagy konkrét fordításban), akkor én mit kívülálló mit szóljak. És az angol nyelv nem egy rocket science, vagy közgazdaságtan/foci, ahol a laikusnak saját véleményének kéne lennie, "mindenki ért hozzá" alapokon.
Érdemes ezek után továbbmenni Fekete Gábor sorain, meg fárasztani magunkat általa?

* Kiejtés: dettó, mint az "érthetetlen". Minden angol tanáromnak nagyon szép kiejtése volt. 100%-ban ez számomra megint amolyan habosítás, ködösítés, figyelemelterelés valódi problémákról, Fekete Gábor részéről, ismételten csak kontrollálhatatlan vidékekről, szvsz.

* Felsőfokot nem vállalok. Na ez megint egy teljesen életszerűtlen dolog, amibe lassan 54 évem alatt sosem futottam bele. Miről beszél ez a jóember? Ki az a marha, aki egy ilyen tanárhoz elmegy nyelvet tanulni? Ez már Jávor Pál idejében is mosolyogni való filmes huncutság volt, amikor a tanár egy leckével jár előrébb a diáknál, a szerelem jegyében. Egy pillanat alatt kiderül minden nyelvtanuló számára, ha egy tanár ennyire homály.

* Úgy csináljuk, ahogy te akarod. Volt olyan nyelvtanárom, aki megmondta kerek perec ő tud angolul, neki van tanítási papírja, ő a diktátor, ne akarjak beleszólni módszertani kérdésbe, nem is hagyta sose, tényleg. Majd egyszerre tanított moslék egynyelvű angol nyelvkönyvből, meg iratott velem kétnyelvű szódolgozatot, amire nem tud(hat)tam felkészülni megtanulandó tananyag hiányában.
Sosem megyek többet nyelvtanárhoz, de ha mégis (mert például bíróság kötelezne rá [csak viccelek]), a legelső elvárásom, hogy úgy csináljuk, ahogy én akarom. Amit persze megvétózhat, és akkor mehet isten hírével.
És nem azért, mert én vagyok a világ közepe, hanem mert ÉN tudom 20 év angol kínlódásos tapasztalatával, hogy én hogyan működöm vagy nem működöm, én fizettem meg a felesleges körök árát/tapasztalatát, és mára már igen kevéssé vagyok kiváncsi újabb világmegváltó drága és felesleges körre (egyénre szabottság jegyében, ugye).

* Sunyizós. Nekem paradox a vázolt eset is belefér egyszer-egyszer, ha egyébként jó lenne a tanár. Ezért sosem rúgnék ki senkit. Megint csak abszolút fókusztévesztés a percre elszámolás. Az a baj, ismétlem, hogy én hatékony nyelvtanárral sosem találkoztam még. Csak olyannal, akiket egyébként emberileg amúgy kedveltem. Ettől még 99%-os bizonyossággal hiszem, hogy létezik értelmes nyelvtanulás a tömegek számára is, nemcsak idegennyelvből élni akaró bölcsészek számára.

Ami a Go Angolt illeti én senkinek nem ajánlom, mert ugyan nagy erőfeszítéssel készített, de teljesen elhibázott, szétfolyó koncepciójú termék-rengeteg. Az én problémáim, idevágóan:
- Rengeteg magyar nyelvű magyarázó videó van, végignézhetetlen mennyiségben. Akkora időpazárlás, hogy nincs rá magyar szó. Ezen az sem javít, ha magyar nyelvtanulók szempontjait figyelembe véve esetleg jó didaktikai sorrendben veszi az anyagrészeket, vagy, hogy a videó közepén van némi (értelemszerűen kontrollálatlan) tanulói megszólalás.
- Rendkívül gyenge/karcsú a szókincs
- Rendkívül gyenge a nyelvtan, elfedve, hogy sokkal több kivétel és specialitás van az angol nyelvben, a haladóbb szintek felé tartva. Nyilván lelombozólag hat egyben ráönteni a teljességet a diákokra, ezért spórolódik ki, no meg a termékfejlesztési költségeknek is nyilvánvalóan jót tesz.
- Brutális korlátai vannak a használhatóságnak, tananyag egyben láthatóságának, több irányú  megközelítésnek, offline kezelhetőségnek. Ez nemcsak Fekete Gáborék hibája. Alapvető módon nehéz feladat jó nyelvtanuló szoftvert fejleszteni.
- Az én legnagyobb fájdalmam a már említett "akciósan" beetetéses, "adóztató" üzleti modell, amiről már fentebb beszéltem. Az egésznek nyilvánvaló célja a nyerészkedés. Nyilván nem annyira, mint a "kamu nyelvoldalaknál", de végső összegzésben mégis roppant kártékonyan. Mindezt nyilván úgy, hogy blackbox-ba ugrik a vásárló, az első adótörlesztés kifizetésnél. Amin az se sokat javít, hogy állítólag van kp-s garancia is (nem próbáltam sose).
- Az egész Go Angol cucc arról szólna, hogy próbáljon meg alapvető automatizmusokat kialakítani a nyelvtanulóban, kevés szókinccsel, "szabályvezérelt" nyelvtannal (minél több szituációt lefedve). Azt senki ne várja  tőle, hogy a tévésorozatokat majd real-time módon eredeti nyelven fogja élvezni, a Go Angollal való átlagosan számolt 6-900 óra foglalkozás után.
* De módszertani/időhatékonysági értelemben én például dr.Makara módszerét sokkal ígéretesebbnek, pláne összeszedettebbnek tartom - csak éppen anyagilag az is durván szegregáló, meg ott is lenne bőven mit fejleszteni (legalább mégegyszer annyit, mint az elmúlt évtizedekben). De legalább az iránya sokkal jobb, pláne a tömeges taníthatóság szempontjából.
Ha csak az anyagi oldalra vetítve vizsgálódunk, és arról van szó, hogy többszázezret kell költeni egy nyelvoktató termékre(termékcsaládra), még akkor is dr. Makara jön ki sokkal jobban, mind belefektetett szellemi és fizikai munka, mind belőle hasznosítható érték szempontjából, alapfokú nyelvi automatizmusok hatékony kifejlődése szempontjából.
Ahogy egyébként Gaál Ottóét is nagyságrendileg jobbnak tartom, ráadásul emberibb léptékűnek is, költséghatékonyság, poliglottság szempontjairól már nem is beszélve.
- A Go Angolnak én egyetlen előnyét tudtam felfedezni. Ha már valaki sokat adózott termékvásárlás szintjén, akkor relatíve olcsón (pár ezer forint, egész életre szólóan), relatíve nagy tanulói haszonnal vehet fogalmazás/fordítás-javító szolgáltatást (nyilván nyelvvizsga-centrikusan kell ezt érteni, nagyobb átfutási időkkel). Ezzel, szvsz, abszolút versenyképesebb kvázi minden más elérhető alternatívánál (free eszközöket is beleértve), amennyiben ez a skillset van fókuszban. Kár hogy nem lehet venni, főleg ilyen áron, "polcról levehető dobozos termékként".
- A jövő semmiképpen nem a Go Angol féle lenyúlásokról szól, szvsz. Hanem a nullához közelítő költségű, személyreszabott, otthon is végezhető, számítógéppel támogatott nyelvoktatásról. Szerencsére hallani tudni arról, hogy egyre többen mozdulnak ebbe az irányba, kikerülve a pénzlenyúlásokat.

Mit lehet konklúzióként mondani?
+ Ezen  Fekete Gábor-i "ideológiai" úton, további 30 évre biztosítva a hazai nyelvtanítás sikertelensége.
+ Illetve menekülj a nyolcadik Fekete Gábor típusú tanártól is. :)

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Hankiss Elemér: Életstratégiák a bizonytalanság korában, TED, 2011

TEDxDanubia 2011 - Hankiss Elemér - Életstratégiák a bizonytalanság korában

* Nyilván önök is érzik és tudják, hogy az elmúlt 5-10-15-20-25 évben a világ radikálisan megváltozott.
* Átléptünk vagy kezdünk átlépni egy korábbi biztonság vagy a biztonság illúziójának korából egy új korszakba, amelyet inkább a bizonytalanság  korszakának nevezhetnénk.
* Egy olyan korszakba, ahol másképpen kell próbálnunk egy olyan életet élnünk, amelyben van szabadság,  van emberi méltóság, és van az életünknek értelme.
* Hogyan viselkedjünk, hogyan próbáljuk ezt megvalósítani a mi magunk világában?
* Bár itt most rögtön ellentmondok saját magamnak, mert vannak kiváló gondolkodók, tudósok, filozófusok, akik azt mondják, hogy az emberi élet  mindig a bizonytalanság léte volt.
* Az emberi lét mulandó, törékeny, a világ tele van problémákkal, lehetőségekkel és veszélyekkel; a bizonytalanság világában éltünk, ez az emberi helyzetnek, a "human condition"-nek  az alapvető tulajdonsága.
* És lehet, hogy igazuk van.

* Mert hadd idézzek egy kiváló  magyar filozófust, aki azt mondta "Mindig válság volt, csak az emberiség elrejtőzött előle, és nem vett róla tudomást" - Hamvas Béla
* És valószínűleg igaza van, mert a mitológiai történelmünknek  az első jelenetében is megjelenik már a bizonytalanság, megjelenik a kockázat.
* Ádám és Éva addig, ahogy ezt Illich írja, az ártatlanság álmát aludták.
* Majd megjelent az újdonság szelleme, aki azt mondta: Döntsetek!
* És minden döntésben benne van a kockázat.
* Lehet jól és rosszul dönteni.
* Kérdem önöktől: Ádám és Éva  vajon jól döntött vagy rosszul döntött?
* Vagy egyszerre jól is meg rosszul is?
* Kialakult az emberiségnek egy fantasztikus, gyönyörű fejlődése, vagy pedig eljutottunk a szenvedések  és borzalmak világába?
* Vagy egyszerre mind a kettő megvalósult, és ebben a kettősségben kell  megtalálnunk a magunk életét és a magunk lehetőségeit?
* Ilyen veszélyek fenyegetnek minket, vagy ennél nagyobbak, mert már számos olyan veszély van, amit nehezebb kivédeni, mint egy tigrisnek a támadását, pláne Magyarországon.
* Megijedünk. Megijedünk?  Meg kell ijednünk ebben a világban?

* Safety first. A biztonság mindennél fontosabb.
* S ez tulajdonképpen az emberiségnek  az egyik legfőbb mottója volt több ezer éven keresztül.
* Minden civilizáció megpróbálta kiépíteni a maga biztonságrendszerét, igyekezett körülvenni önmagát valamilyen szimbolikus szférával: intézmények, gondolatok,  eszmények, érzések, szimbólumoknak a sokaságával, és igyekeztek belebújni ebbe a buborékba.
* Először a mágikus univerzumnak a burkába, majd ez kezdett elfoszlani,  és jött a mitikus burok, amiben több ezer éven  keresztül az emberiség élt, többé-kevésbé a biztonság illúziójában.
* Majd utána jött a racionális  univerzumnak a buboréka, vagy a kanti morális univerzumnak  a fantasztikus, gyönyörű csillagképe, ami körülvett minket, és bizonyos fokig adott egyfajta biztonságot a számunkra.
* De mindezek a buborékok  előbb-utóbb meggyengülnek, kezdenek szétfoszlani, kezdenek elperegni, kezdenek széthullani, és az ember megint egyedül marad védtelenül egy végtelen, ismeretlen,  sötét univerzumban.
* És szembe kell nézni ezzel,  de nem nagyon bír szembenézni vele.
* Kell a segítség, kell.
* Újra föl kell  építeni egy újabb buborékot, egy újabb védőszférát, egy újabb eszmei kupolát, ami megvéd minket a külső félelmekkel és veszélyekkel szemben.
* Pillanatnyilag most így állunk. Két világ között.
* A nyugati civilizációnak a régi rendszere erősen meggyengült, bizonytalanná vált.
* Ez a bal oldali szikla.
* A másik, az új kultúra, még csak alakulóban van.
* Nem tudjuk, hogy milyen lesz.
* És ott vagyunk a kettő között, valamilyen alpesi juh vagy birka vagy nem tudom, minek — zerge formájában, a teljes bizonytalanságban.
* Ebben a helyzetben kell megpróbálni magunkat emberként, méltóságteljes és szabad emberként fölépítenünk.
* Hogyan lehetséges ez?  Megtehető-e ez?
* Valóban két világ között élünk.

* Egyfelől, a hajdani világrend, ugye,
* új világrend van most vagy jön, vagy pedig a világzűrzavar vár ránk az új világban, a szakadék túlsó felén.
* Pax americana vagy bellum americanum?
* Gazdasági növekedés vagy gazdasági válság?
* Szabad világ, avagy Fortress West? Bezárkózunk egyfajta erődítménybe, hogy a világ zűrzavara  ne törjön be a mi jólétünkbe és demokratikus, szabad világunkba.
* A biztonság világa  vagy a bizonytalanság világa?
* Örök carnival, a fogyasztói társadalom  örök, boldog happy-izmusa, vagy pedig haláltánc.
* Ez a fajta ricsajos boldogság ez karnevál vagy haláltánc, vagy egyszerre mind a kettő.
* Nem tudjuk.

* Ugyanígy kettősség van a tegnap  és a ma között — erkölcsileg.
* Az én nagyszüleim még engem  arra tanítottak tegnap, hogy szeresd felebarátodat.
* Ma a fő szlogen az, hogy szeresd inkább, ha lehet, önmagadat.
* Áldozd föl magad? Nem! Teljesítsd ki önmagad. Ez az új parancs.
* Légy becsületes? Esetleg. De fontosabb az, hogy légy sikeres.
* Engedelmeskedj? Nem! Légy autonóm. Légy szabad ember.
* A szegénység erény — mondtuk régen. A gazdagság az igazi jutalom.
* Dolgozz? Nem! Inkább élvezd az életet.
* Ez két teljesen más világ, két teljesen más magatartásrend, és most mi mind a kettőben benne élünk.
* Reggel dolgozunk, és minél tovább igyekszünk szórakozni.
* Van egy híres könyv, az a címe: "Szórakozzuk halálra magunkat."
* Ebben nagyon is benne vagyunk.
* Tehát két rendszer között  bizonytalankodunk, a körülöttünk lévő világ tele van bizonytalansággal.
* Halandó vagy — mondták ezt 1000 éven keresztül, most azt mondjuk, hogy örökké élünk, vagy ezt szeretnénk hinni legalábbis.
* Remélem, hogy önöknek sikerülni fog, nekem már nem valószínű.

* Az is újdonság, hogy régen is voltak veszélyek, és bizonytalanságok, egy gyufaláng is egy erdőt felgyújthatott.
* De manapság nőnek a kockázatok, sokkal nagyobbak.
* S ezek olyanok, amelyeket már  mi teremtettünk, ez nem adva van a természetben, ez már ember teremtette kockázattömeg, amit nehezebb kezelni, mint a korábbi, már jól ismert kockázatokat.
* S ezért el vagyunk veszve, nem találjuk, merre megyünk, sokfelé mehetnénk, keressük az utunkat, és keresni is kell, ez az egyik legfontosabb emberi tevékenység.

* Ha az ember a Google-ba beüti azt, hogy "risk universe", tehát a kockázati univerzum, 69 millió találat jött föl tegnap délután (2011).
* Ami azt jelenti, hogy emberek tömegét izgatja az, hogy a bizonytalanság univerzumában él, és erre valóban föl kell készülnie mindenkinek, aki itt ül.
* Bár vissza lehet menni  az Édenkertbe, aki akar, és ott tovább lehet folytatni az ártatlanság álmát, vagy szunyókálását.

* Szeretnék ilyen biztosan lovagolni az életnek a tetején, diadalmasan, győztesen.

* De a valóságban inkább ez a helyzet, hogy nagyon nehezen, bizonytalanul próbálunk a szakadék fölött átevezni az életen keresztül.
* Erre van lehetőség, de tanulni kell.
* Meg kell tanulni kötélen táncolni, és ma egy kicsit minden ember számára — mindig így volt, de ma igazán az —, meg kell tanulni az egzisztenciális kötéltáncot.
* Jó kedvvel, örömmel, bizalommal, de bátorsággal, kemény tanulással.
* Sok kiváló gondolkodó megfogalmazta már, hogy a bizonytalanság korában élünk néhány ítéletet elmondok itten.

* Ulrich Beck kockázati társadalomról beszél egy híres könyvében,
* Donald H. Rumsfeld — tudják, hogy ki ő — a meglepetés és bizonytalanság világáról beszél. (Nem egy filozófus, hanem egy politikus)
* Vagy még egy pénzügyi szakember, Alan Greenspan, a zűrzavar korának nevezi a saját korunkat.
* Ők nem érzékeny lelkű költők vagy filozófusok,hanem kemény, reális politikusok vagy pénzügyi emberek.
* Ugyanígy alakul ki a spirituális válság ma, ez már 50-100 éve bontakozik ki, akár tudjuk, akár nem, bontakozik ki, tulajdonképpen Nietzsche óta,  de még előtte már Baudelaire-ék óta kezd.
* De csak néhány modernebbet említek ezek közül.
* Azt mondja Jaspers, a híres német filozófus: "Minden spiritualitás szétzilálódása, végső fokon az emberi lét válsága jellemző a korunkra."
* Vagy T.S. Elliott, a híres angol-amerikai költő azt mondja: "Zaklatott hitek és elsorvadt tradíciók kora...Élőhalott modern materialista civilizációban élünk."
* És ebben kell megtalálnunk a magunk emberségét, ami egy nagyon nehéz feladat.
* Vagy Jacques Monot, a Nobel-díjas biológus, nyilván ismerik, aki azt írja:
* "Az emberiség fáradhatatlanul, hősiesen és kétségbeesetten próbálja tagadni önmaga esetlegességét, pedig az ember cigány az univerzum perifériáján elveszve."
* Ezek talán túlzón tragikusak, vannak, akik ezzel szemben optimistábbak, de jelen van ma a spirituális válság érvénye mindenkiben, erősebben vagy gyengébben, elfojtva vagy nem elfojtva.

* Vannak mai válaszok.
* Köztük néhány nagyon rossz válasz a növekvő bizonytalanságra.
* Ilyen válaszok voltak a totalitárius ideológiák és rendszerek: bolsevizmus, fasizmus.
* Azt hirdették, hogy "mi tudjuk a választ, tudjuk azt, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a cél, mit kell csinálni, kit kell követni, kit kell megölni, mi az élet értelme, hogyan éljél".
* Mindenre volt válaszuk.
* A biztonságot ígérték egy elbizonytalanodott, szerencsétlen társadalomnak. Mind a két ideológia.
* A fundamentalizmus nem ilyen veszélyesen, de ugyanígy a bizonyosságot ígéri a hívőinek.
* Az ezotéria is ugyancsak valami rejtett bizonyosságot keres egy bizonytalan világban.
* A fogyasztói társadalom rejtve, érdekes módon, pl. a reklámokban a rejtett üzenet az, hogy minden jó  és minden harmonikus.
* Egy tragédia van, ha az ingét a gyerek leönti kávéval vagy málnaszörppel, ez a legnagyobb tragédia.
* Ugyanakkor ebben a kultúrában, a klipek vagy a tévéműsorok világában a zűrzavar, a kegyetlenség, a konfliktus, az őrület van jelen, egyszerre a kettő.
* A posztmodern sokféleképpen keresi az útját a bizonytalanság világában, érdemes megismerni, kiváló szerzők vannak.
* És vajon mi lesz az új civilizáció, ami ezek helyett igazabb választ ad majd a bizonytalanság világára?
* Még ma is, ugye, a safety first — ez a legfontosabb.
* Vagy valóban?

* Lehet, hogy az uncertainty first — ezt kéne már megtanulnunk az óvodától kezdve, hogy:
* Uraim, vigyázzatok, mert az élet bizonytalan, és erre föl kell készülni.
* Ma erre szinte abszolút sehol, se óvodában, se középiskolában se egyetemen, se máshol, legalábbis engem nem tanítottak.
* Lehet, hogy önöket már igen, ennek nagyon örülnék.
* Ez a helyzetünk.
* Bátorság kell ahhoz, le kell játszani a sakkmeccset egy ilyen veszélyes ellenféllel.
* A bizonytalansággal kell lejátszani az emberi kibontakozásnak  a sakkjátszmáját.
* Amit meg lehet nyerni, és el lehet veszteni, — s majd fogjuk hallani a professzor úrtól, hogyan lehet megnyerni —, mások meg elmondják, hogyan lehet elveszteni.

* Vannak viszont olyan stratégiák, amelyek igazabbak.
* Az emberi gondolkodás történetében kiváló emberek voltak, akik maguk is küszködtek  a bizonytalansággal
* Próbáltak egy olyan magatartást,  olyan életstratégiát kidolgozni, ami valóban segít az embernek abban, hogy szembenézzen az emberi lét alapvető egzisztenciális bizonytalanságaival.
* Rengeteg ilyen van, 26 vagy 42, de ezek közül csak 5 vagy 6 tipikus válaszra van időm, és adok egy pár mintát erre.

* Az első nagy lehetőség, hogy az emberi autonómiának  egy erős, gazdag, szabad személyiséget kell kifejlesztenie, és azzal lehet tulajdonképpen  szembenézni és szembeállni és helytállni a bizonytalanság világában.
* Sokan mondják ezt a nagy gondolkodók között,  filozófiában, teológiában, elméleti fizikában és bárhol máshol.
* Fortitudo. A hajdani görög sztoikusoknak a nagy vezérszava a jellemerősség.
* Aki szembe tud nézni a bizonytalansággal, az élettel, a halállal — rezzenéstelenül.
* A másik — Hamletnek az utolsó szava, emlékeznek rá, azt mondja: "Readiness is all."
* Minden pillanatban készen kell lenni bármire.
* Ezt tanulni kell, és érdemes tanulni, mert sokat lehet nyerni vele,  és sok kétségbe eséstől vagy bajtól menti az embert meg.
* Sartre azt mondja, hogy a szabadság, ami megmenthet minket.
* Be kell ugrani bátran a szabadság szakadékába, mert igazi emberi életre, igazi, autentikus létre csak így tehetünk szert.
* Emlékeznek, a Goethe Faust 2. részének az utolsó mondata, két sor, ha jól emlékszem, így hangzik:
* "Csak annak jussa élet és szabadság, ki napról napra vívja ki."
* Hát ez egy komoly feladat, ez kemény dolog.
* Camus azt mondja, hogy nem, lázadni kell, egy rossz világ ez.
* Ez egy szenvedés világa, nyomorúságos világ,föl kellene lázadni, abszurd világ, a szenvedés világa, az ártatlan gyerekek szenvedése, föl kell ellene lázadni.
* Mások: ki kell teljesíteni az emberi személyiséget.
* Foucault, a híres francia történész-filozófus írt egy könyvet erről, meg egy beszélgetés-sorozatot, ami fantasztikus, az a címe, hogy...akkor jelent meg először,
* Technologies of the Self, A Self, az Énnek a technológiái, hogyan kell kibontani egy emberi személyiséget úgy,  hogy helytálljon egy nehéz világban, és gazdag életet élhessen.
* Az emberi méltóság. Meg kell őrizni az emberi méltóságot az utolsó pillanatig. Ez nagyon nehéz. Nagyon nehéz.
* Fiatalkorban is könnyű elveszíteni a méltóságot, középkorban is, és időskorban is. Nagyon nehéz nem elveszíteni  az emberi méltóságot. Meg kell próbálni.

* A másik lehetőség, hogy szembeállítani a bizonytalansággal és a szenvedéssel és a sok bajjal  a diadalmas életet.
* Akármi is van, én győztesként akarok élni.
* Nietzsche itt a legnagyobb szaktekintély, a teljes élet akarását hirdette egész életében, a maga szenvedéssel teli életében,
* Egyik híres versének az utolsó sora az, hogy: "Flamme bin ich sicherlich!"
* Igenis, én láng vagyok, olyan láng, aki világít mindenki számára, miközben önmagát fölemészti.
* Egy másik híres mondása  megint a bátorságról szól, az így hangzott, azt hiszem, egészen pontosan:
* "Építsétek városaitokat a Vezúv lejtőire."
* Mert csak aki vállalja a veszélyt, az fog igazán intenzíven  és autentikusan élni.
* Szókratész azt mondta sokkal korábban, hogy: "Mondd el az életedet!"
* Mert ha az életedet nem mondod el magadnak szinte minden nap vagy minden héten, akkor az életed elfut üresen, tartalom nélkül, az értelmét nem tudod megfogalmazni.
* Meg kell ragadni, meg kell próbálni megragadni, megfogalmazni az életet.
* Rilke híres versének utolsó sora: "Változtasd meg életed." Mindennap meg kell próbálni az életet teljesebbé, izgalmasabbá, autentikusabbá tenni.
* Ez egy kemény munka.
* Minden nap este érdemes rátenni erre egy percet, hogy vajon ma egy kicsit az életem  teljesebb vagy autentikusabb vagy szabadabb vagy gazdagabb volt, mint előző nap.
* Jól döntöttem-e vagy rosszul?
* Vagy ez is: "Alakítsd életedet sorssá!"
* Az emberi életek többsége esetleges jeleneteknek az esetleges sorozata.
* Ezt meg kell próbálni átalakítani egy szép ívvé, valahonnan el kell jutni valahova, egy emberi sorssá kell átalakítani  az embernek az életét.

* A harmónia.
* Egy rossz és nehéz világban is meg kell próbálni arra törekedni, hogy harmonikusan éljünk, átéljük a világbeli létezés harmóniáját.
* Nagyon nehéz, de meg kell próbálni.
* Egy görög templom mellett ez könnyű.
* De a mi életünkben ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Egy szép rezignációval vagy akár öniróniával nevetve saját magunkon, a saját nyafogásunkon.
* Ezt is tanulni kell.
* Van egy nagyon szép latin közmondás, hadd idézzem:
* Non numero horas nisi serenas. Csak a derű óráit számolom.
* Tudom, hogy az életben sok baj van,  rengeteg ember szenved, nekem is lesz sok bajom az életben.
* De a derű óráira koncentrálok, és megpróbálok minél több derűórát  teremteni saját magam számára, és mások számára.

* Egy újabb stratégia: a megismerés.
* Ha már idekerültünk erre a bolygóra, ha már egy ismeretlen világmindenségben itten tehetetlenkedünk, legalább valami értelmes  dolgot csináljunk.
* A világ megismerése egy fantasztikus nagy feladat, és megint egy tudósnak a vallomása ez:
* "Nem tudom, hogy mi az élet értelme, de megismerni a világot az mindenképpen egyfajta  értelmes feladat."
* De van egy figyelmeztetés:
* Steven Weinberg Nobel-díjas fizikus  mondta azt, hogy "Minél érthetőbbé válik a világmindenség, mintha annál inkább értelmetlenné és céltalanná válna."
* Minél többet tudunk a világ működéséről, mintha annál nehezebb lenne hinni, hogy a kis, vacak emberéletnek a billiónyi nagy galaktika-tömegben ennek van bármi jelentősége és értelme.
* De lehet benne hinni, de tudni kell, hogy ez egy nehéz feladat.
* Utoljára talán: a legfontosabb az, hogy meg kell, ahogy mondom, hogy ebben az új korszakban nem biztonságra kell vágyni.

* Meg kell tanulni  a bizonytalansággal együtt élni, el kell fogadni, hogy az emberi élet törékeny, mulandó, bizonytalan, s a bizonytalanság  világában is meg kell találni az igazi emberi élet lehetőségét.
* Itt megint nagy embereket idézek, Paul Tillichet, aki azt mondja, hogy a léthez bátorságra van szükség. "Courage to be"  egy híres könyvének a címe, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el.
* Csak bátorsággal lehet igazán emberhez méltó életet élni.
* Egy másik amerikai filozófus,  John Caputo mondja azt, hogy a vallások eddig mindig a biztonságot ígérték a hívőknek.
* Pedig ellenkezőleg, meg kell tanulni azt, hogy bizonytalanságban élünk, a vallásnak azt kell mondania, hogy igen, az élet törékeny, bizonytalanságban élsz, de azért lehet méltóságteljesen  és értelmesen élni ebben az életben.
* Ugyanő mondja azt, hogy a reménytelenséggel szemben is, igenis, reménykedni kell abban, hogy van teljesség és van értelem az életben.
* Tőle még egy mondat: A lehetetlenség szenvedélye.
* "Törekedni kell a lehetetlenségre, hogy megtaláljuk végre a teljességet, és megtaláljuk életünk értelmét."

* Egy utolsó idézet a híres Karl Poppertől, aki ugyanazt mondja más szavakkal.
* Azt mondja: "Igen, szükségünk van reményre ebben a nehéz világban. Remény nélkül élni meghaladja az erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk."
* Nincs szükségünk bizonyosságra. Keresésre van szükségünk, bátorságra és szabadságra.

"Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"

Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez

A kormány kellő előkészítés nélkül írta elő az egyetemi és főiskola felvételi egyik feltételeként a középfokú nyelvvizsgát – állapította meg az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Székely László ombudsman hivatalból indított átfogó vizsgálatot amiatt, hogy a kormány 2014 decemberében bejelentette: 2020-tól a felsőoktatásba csak az vehető fel, aki legalább középfokú (B2 szintű) nyelvvizsgával rendelkezik.

Az ombudsman megállapítása szerint az új követelmény meghatározásakor az Emberi Erőforrások Minisztériuma
* nem vette figyelembe az egyes oktatási szintek egymásra épülésének követelményét,
* nem biztosította a szükséges felkészülési időt,
* és nem gondoskodott az idegennyelv-oktatás iskolai feltételrendszerének megteremtéséről.

Nem azért mondom, de a tárgybeli probléma abszurditását én már tavaly júniusban megénekeltem itt a blogon. ;)

Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése

- 2020-ig el kell érni, hogy a középiskola végére két középfokú nyelvvizsga kell a diákoknak.
- 2020-ig el kell érni, hogy az egyetem végére két felsőfokú nyelvvizsga kell legyen a diákoknak, amiből az egyik szakmai felsőfokú.
- Makara szerint óvódától áltisi 8-ig egy középfokú és egy alapfokú nyelvvizsga elérhető a módszerével, ha nyelvórákon az ő módszerével tanítanak.
Apróbetűs ... komment: azt gondolom méretes lázálom már megint az állam felöl. Hatásanalizis, erőforrás-hozzárendelés nélkül, olyanoktól, akik nem értenek a témához, vágyaik vannak csak és kötelezni tudnak/akarnak. Úgy, hogy láthatóan sokszor fogalmuk sincs a való életről. Miközben a legjobban/leginkább a korrupcióhoz van affinitásuk.

ELŐZMÉNY-1: Diplomamentés kapcsán FB-index.hu-s kommentem

A nyelvvizsgázók felének nem sikerül a diplomamentés

- Az elmúlt években diplomamentésre jelentkező több mint 10 200 fő mindössze felének lett meg a nyelvvizsgája....
- Az OFA tájékoztatása szerint eddig 126 diák nem teljesítette a támogatási szerződésben vállaltakat, ők közel 11,8 millió forint értékben fizették vissza a képzési díjat....
- A diplomamentő programban 2014-2015-ben folyamatosan indultak képzések, ezekre eddig 2,4 milliárd forint közpénzt fordítottak. Ám ez még nem a teljes költség, ugyanis az idén záruló képzések elszámolása még folyamatban van."

* Nézzünk további adatokat:

Jelentkezők és felvettek:

Egy évben (idén, 2016-ban) 111.000+-en jelentkeznek. 75.000-en be is jutnak, ebből 50.000-en állami ösztöndíjjal. 38% közülük idén érettségizett.

Keveseket ment meg a Diplomamentő

50.000 érintett lehet diplomamentésben (2014):

Ezrek nem kapnak diplomát a hiányzó nyelvvizsga miatt

- Végzősők 30%-a nem kap diplomát nyelvvizsga miatt, nemcsökkenő tendencia mellett (2013).
- Magyarán, ha jól gondolom, a téma aktualitása óta 150.000 végzősből lehetett 50.000 érintett.

* A másik érdekes aspektus, hogy hosszú évek alatt csak kb. egy évnyi jelentkező lesz végzős.
Ha tehát mondjuk harmadnyian végeznek (2/3-nyian morzsolódnak le az évek alatt), akkor a harmad további harmada nem jut papírhoz nyelvvizsga hiánya okán. Brutális, ha ez így van.

És akkor én még barátin számoltam a NEM nyelvvizsga miatt morzsolódás alatt lévő 30%-ot:

Látom többen kérdezték, hogy mennyire nehéz teljesíteni a BSc képzést, kb. hány % végez, stb. A legújabb, 2008-as tanterv alapján tanulók közül most végeznek azok, akik a mintatanterv szerint, 3 év alatt elvégezték a szakot, az ő számuk a 2008-ban felvettek kb. 10-15%-a. Ez látható, hogy jóval magasabb, mint a 2006-os tanterv esetén a 4%, de még mindig elég alacsony. Alapvetően a programozó képzés nehéz...

* Nézzük, mit lehet érzékelni a fentiekből:
+ Ezekhez a számokhoz képest az induló 10.000-es diplomamentős résztvevő szám nagyon csekély (20%-a a teljesnek).
+ 10% érintett ember jutott csak tehát hozzá a diplomájához a program révén.
+ Nem elég, hogy a papírjukat nem kapják meg, de sikertelen kísérlet esetén vissza kell fizetni a programköltséget (ha jól értem ~100.000 forint körül). A meglévő hátrányuk még nagyobbakká válik (papír nélkül nehezebb jól elhelyezkedni) és még további stresszt kapnak a nyakukba a program révén.
+ Ha valakinek egyetem alatt sok éven át nem ment a nyelvvizsga, akkor munka, család mellett (vélhetően), miért vállalna be valaki ennyire bizonytalan kimenetelű óriási stresszt.
+ Hogy a bús p*csába sikerült alsó hangon 1-2 év alapján 2.4, a 3.évvel együtt ~3.6 milliárd közpénzt eltapsolni a programra (Programban résztvevőnkként ~2-300.000 Ft körül), ennyire rosszul, ráadásul felelősség-áttolással? Ezt a pénzt nem lehetett volna sokkal hatékonyabban meg célraorientáltabban felhasználni?

* ELŐZMÉNY-2:
Én annó a teljes sztoriból kimaradtam. Most is csak azért szereztem az egészről tudomást, mivelhogy Jeszenky Géza immáron nem nagykövet, helyét Sikó Anna Orbán Viktor volt angol tanára veszi át, a mai híradások szerint. Na és rákerestem a hölgyre, ha már angol tanárról van szó. ;) Mit mondjak, ha tandíj-befizetés elött látom meg a nőt, azonnal elmenekülök előle... ;) De ez a kisebbik rossz.

Az index két (1) és (2) cikkben is foglalkozott a témával.

12,5 milliárd forintos, uniós forrásból terveztek 100.000 embert tanítani, két éven át 95%-ban támogatottan (5% volt az önrész, ha jól értem...

(1) Semmit nem tudunk a projekt kimeneteléről/visszaméréséről.
(2) A diplomamentés 10.000 felsőfokon képzett(!) emberére (sikertelenségi visszafizetés mellett!!) volt 50% sikerű (~5.000 kapta meg a diplomáját), és került 2.4-3.6 milliárdba. Azaz nem uniós (hanem saját költségvetési) forrás esetén 10.000-re projektálva 24-36 milliárdból hoznánk ki (jóval nehezebb, vegyesebb tanulói alapanyagról nem is beszélve).

* És akkor a legfrissebb topik és kommentjei:

* Végigrágtam magam 174 kommenten, mondhatni elkeserítő a konklúzió, szvsz:
- mennyire nem értelmezi és/vagy érzékeli a plebs a cikk felvetett problémáját
- mi minden buggyan fel embertömegekből, hozzá milyen stílusban.
- ráadásul miket like-olnak.

* Dániával, Ausztriával való példálózás
+ Azt gondolom, hosszabb idő óta gazdagabbak, kisebb korrupció mellett, volt erőforrásuk tehát
+ A magyar NEM indogermán nyelv, szemben a némettel és dánnal. Kis túlzással/extrapolációval nekik "tájszólás" egy-egy nyugati nyelv, nekünk nulláról kell tök mást tanulni idegen nyelv címén, ha nyugati nyelveket akarunk tudni: még a szlávoknak is könnyebb, ugyanezen okból.

* Még alapkérdésekkel sem vagyunk tisztában (konszenzussal). Szerencsére vannak értelmesebb kommentek is:

+ 3 év elegendő-e, letenni egy középfokú nyelvvizsgát? A 3 év alatt, heti hány óra szükséges a sikeres vizsgához? Minimun mennyi idő alatt van még a nyelvvizsga, ? hét/ ? óra ??????
+ Nem igazán látom, hogy itt több kommentelő miért kezdett szalmabábozásba, ahelyett, hogy megértené, miről beszélt a jogbiztos.
+ A kommenteket olvasva azt kell, hogy mondjam, a többség egy kalap alá veszi a nyelvvizsgát és a nyelvtudást.
+ Csak az tud nyelvvizsgát tenni, akinek a szülei "kiperkálják" a méregdrága különórákat!
+ Megint csak a kapkodás, semmi átgondolás nincsen!

Konklúzióként csak annyit, hogy 
+ a kommentek siralmas állapota teljesen természetesen vetíti előre a helyzet siralmasságát, kis hazánkban. 
+ Még a megfelelő kérdéseket sem tudjuk feltenni, miközben alapvető bajok vannak tények mérlegelése körül.
+ Ha diplomamentés 50.000 érintettjéből, 10%-nak sikerült az akció eddig 2 év alatt, belekerült 2.4-3.6 milliárd költségvetési erőforrásba, mindez a legfrissebb, legfiatalabb elitünk krémjében ugye. Vajon biztonsággal kijelenthető-e, hogy projekt teljes tévedés volt?

UPDATE - 2017.02.08

Nyelviskolák Egyesülete: A rendszer jó, a nyelvtanárok nem eléggé

* Salusinszky András, a szervezet alelnöke a Magyar Idők-ben:
„A szakmában senki nem érti, miként lehetséges az, hogy a gyerekek a közoktatásban csaknem ezer órát tanulnak nyelvet, de nem képesek arra, hogy letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát az érettségiig. Nyelviskolában feleannyi idő alatt is fel tudnák készíteni a tanulókat egy sikeres nyelvvizsgára. Nem hatékony a nyelvoktatás, és sok esetben nem elég jók a nyelvtanárok, akiknek gyakran nincs élő kapcsolatuk a nyelvvel.”
* Tavaly több mint 134 ezren mentek el nyelvvizsgára, és közülük körülbelül 84 ezren jártak sikerrel.
* Az angol bizonyult a legnépszerűbbnek, amelyből 96 ezren vizsgáztak, közülük körülbelül 62 ezren tettek sikeres vizsgát.
* Németből durván 28 ezer vizsgát dokumentáltak, ugyanakkor csak körülbelül 16 ezer bizonyult sikeresnek.
* A Magyar Idők tavaly év végén beszámolt arról, hogy az oktatásért felelős államtitkárság középtávú stratégiát dolgoz ki az idegennyelv-oktatás helyzetének javítása érdekében. Ehhez első lépésként felállt egy munkacsoport, amelynek feladata, hogy összeállítson egy problématérképet és megoldási javaslatokat fogalmazzon meg.

E-L-K-É-P-E-S-Z-T-Ő ! ! ! ! Rendszerváltás közel 30 éve után itt tartunk.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

"A gimis felvételi mutatja meg az iskolarendszer csődjét"

A gimis felvételi mutatja meg az iskolarendszer csődjét

Ez egy nagyon jó problémafelvető cikk, érdemes mélyebben belegondolni. Különösen a haranggörbés rész volt ütős illusztráció a "felbontóképesség" topikjában. Nyilván abban lehet/lesz vita, hogy mely ponttól, mit tekintünk mekkora "csődnek".

Eszembejut, hogy 1978-ban 14 évesen a híres neves Eötvös József Gimnáziumban, semmilyen felvételit nem kellett kitöltenem, csak beszélgettek velem egy rövidet és felvettek, ráadásul NEM körzetből illetve ráadásul csak 4.4-es átlaggal, ami semmiképpen nem számított kiemelkedőnek/menőnek. Viszont én ezt tartani is tudtam a gimiben, másokkal szemben, akik bizony rontottak sokszor kitünőkről.

De megvolt ennek a ("csak egyetemre kellett felvételizni dolognak a") böjtje is: nem voltam rendesen leterhelve matekból, hiába imádtam, meg fért volna bele plusz nálam (persze nyilván valahol ez az én hibám is). Ez ott ütközött ki, amikor harmadikban OKTV-n indultam és 100 pontból csináltam 5 kemény pontot három óra alatt. Lövésem nem volt arról, hogy az én gimis ötös matek(tudás)om, ami egyetemi felvételire is bőven elég, az "igazi" matek terén semmit, de szó szerint semmit nem ér. Egy teljesen másik dimenzió, ahová bőven lehetett volna még fejlődni.

Mi lehet az üzenete az első két bekezdésnek.
(1) Jóval kevésbé "formalizáltan" ugyan, de egyfelöl működőképes volt a 40 évvel ezelötti rendszer is. Nagyjából azokat vették fel kevésbé furmányos alapokon is, akiket érdemes volt.
(2) Másfelöl azóta sok új érték  is képződött a témában, amit érdemes lenne megfontolni. Illetve csomó mindenről le is maradtunk a rendszerváltás kizsigerelő forgatagában.

* Egy Fazekasba már az én időmben is kellett felvételizni, oda nem jutottam volna be képesség révén, nem is lehetett célom, fel sem merült a dolog. Az is nyilvánvaló volt, hogy kellett rákészülni arra a felvételire akkoriban is. Nem lehetett elvárás egy "Fazekasos-érettség" a normál iskolai tanmenetben.És az ilyen előkészítő bizony nem kevés pénzbe került a családnak., akkoriban is.

* A nagy akkceleráció egyik hozadéka, hogy most már nemcsak egy Fazekasba, hanem kvázi minden gimibe és nemcsak 14, hanem már 12 évesen is kell felvételizni. Mivel korszerűsödnek a tanítási, tanulási, tesztelési technikák (a világban), ennek a "hozadéknak" egyfelöl van/lehet létjogosultsága. Másfelöl, ha valaki rosszul csinálja, az gyerekgenerációk lelkét gyilkolhatja vele.

* A cikkcímbeli "csőd" két egymással antagonisztikus szempontot foglal magába:
(1) Egyrészt a krém kiválasztását, haranggörbe alapon.
(2) Másrészt a teljes oktatást kivánná a krém szintjére emelni, különben ugye az említett "csőd" van (lásd különórák szükségessége).
(A) Nyilván nem mindenki érett a gimnáziumra, csak egy krém.
(B) És bizony az alsóbb iskola nem köteles, nem is lehet köteles a krém szintjére emelni mindenkit: ez egy lehetetlen elvárás.

* Bevallom nekem nagyon tetszett az idei matek-teszt, mind a rendes hosszú, mind az indexes eszencia. Ugyanis a lényeget firtatták. Nyilván tudható, hogy nem fognak a jelentkezők maximális pontokat írni, nem is ez a lényeg a kiválasztáshoz.

* Az én meredek véleményem szerint, ami biztosan nem találkozik a konszenzussal: nem elsősorban az anyagi hiány a probléma az oktatásunkban, hanem az, hogy

+ Rossz elvek+célok mentén, rossz struktúrában, rosszul költjük el a rászánt kevés pénzt is.

+ Nem tudjuk mit és hogyan kéne tanítani a hatalmas választékból

+ Sokszor vagyunk szűklátókörűek, makacsul rugalmatlanok és hozzá rengeteget kapkodunk az idő meg a rossz politikai megfelelési kényszerek szorításában is.

+ Egyszerűen nem értünk a gyerekekhez, csak rájuk akarunk eröltetni mindenféle sokszor haszontalan felnőtt hülyeséget. Mindezt ráadásul erőszakosan direkt módon és nem pedig a nehezebb ám ígéretesebb indirekt pl.: motiválós módon.

+ A regnáló politika is csak (1) Kliket, portfóliózást, meg hasonló pótcselekvéses baromságokat tud hozzátenni hozzáadott értékként vagy éppen (2) teljesíthetetlen feltételeket tud támasztani (hiszen pofázni sokkal könnyebb, mint érdemben gondolkodni az ügyben): így csak süllyedés várható semmi más.

+ Érdemes megnézni, hogy egy jól behatárolt nyelvtanítás témában, mi milliárdokat szórtunk már ki az ablakon több menetben, milyen gyalázatos megtérüléssel: ennek számszerű levezetése önmagában külön poszt témája lehet ("diplomamentés" és társai).

* Én abban hiszek, ha lesznek világos konszenzussal elfogadható elképzeléseink a jó tanításról, akkor lesz pénz is hozzá, meg jönni fog az eredmény is, addig csak kapálózunk fuldoklóként a sok egymásnak ellentmondó egyszerre teljesíthetetlen szempontok óceánjában.

* Én egyébként - látva szomorú társadalmi folyamatainkat - eléggé szkeptikus vagyok az ügyben, sajnos. Ha csak magamat nézem, volt műszaki főiskolai informatikát tanítóként, alig-alig tudom mit is milyen mennyiségben kéne tanítani, míg régen egy tanterv megálmodása sokkal-sokkal könnyebb feladat volt. Ha ez egy főiskolán ennyire nehéz, milyen nehéz lehet általános és középiskolában a teljes palettán.

UPDATE 2017-02-07

Az index.hu az itt linkelt cikknél jóval gyatrább újabb cikkel jeletkezett:
Miért vágynak olyan sokan hatosztályos gimnáziumba?

Ez már nem érdemel túl sok szót, hiszen szimplán csak zajnövelő, abszolút fókusztvesztő cikk. Én ezt írtam az index.hu FB-n:

* Ha van sapka az a baj, ha nincs, akkor az.
* Egyszerre akarunk differenciált, egyénreszabott oktatást, a tehetségeink menedzselésével. Ugyanakkor szeretünk egyenlősdit játszani, hogy mindenki mindenből a legjobbat kapja és a legutolsó is PISA-rekordot fusson. Ez két tök különböző célfüggvény. Miközben kilóg a seggünk a gatyából és brutális a korrupció-faktor az országban. Ez így csak hangzavarhoz és ködszurkáláshoz vezethet semmi máshoz.
* A két cél összemosása illetve egymás elleni kijátszása sem segíti a tisztánlátást. Van optimum lehet optimalizálni mindkettőre egyszerre is, például a egymásra gyakorolt mellékhatások minimalizálásával. Csak kár, hogy az indexes cikk egyáltalán nem erről szól.
* Én azt mondom, hogy a legtehetségesebb krém hadd menjen hatosztályosba. Aki tényleg tehetséges azért kapkodni fognak, és nem fognak foglalkozni a kibocsátó iskola szemétkedéseivel. Addig is, míg nem lesznek tisztességesek a felvételi-feltételek.
* A krémhez tartozásnak meg nyilván megvannak a különféle költségei is. Ha a sportban elfogadjuk ezt (pl.: tenisz), akkkor a tanulásban miért is nem.
* A dolog másik fele, hogy "kiváló" oktatási rendszerünk a kiéheztetésekkel igyekszik egymásnak úszítani az iskolákat. De még ilyenkor is van kontroll-lehetőség: hiszen a szülők megnézhetik honnan milyen arányba vettek fel 6 osztályosba suliba gyerekeket. Hiszen az is valahol dicsőség egy iskolának, ha jó alapanyagot szolgáltat és egyúttal kevéssé akadályozza a diákjait.
* Sokat segítene, ha a valódi kérdéseket tennénk fel és keresnénk rá a válaszokat. Nem pedig homályos, nehezen ellenőrizhető, ad absurdum egyedileg előforduló rémképekkel ("ki hogyan próbál szívózni") stresszelnénk egymást.