.jpg)
És rögtön egy új probléma üti fel fejét: az, amit a műszaki területeken a skálázhatóság problémája néven emlegetünk. Az étteremmásolat készítésekor döntést kell hoznod: vagy felbérelsz egy másik, hozzád hasonlóan tehetséges séfet (aki aztán valószínűleg elvárja és kiharcolja magának az általa kialakított profittöbblet nagy részét, ezért aztán minek az egész) vagy felbérelsz egy fiatalabb séfet, aki nem olyan jó, aztán a lelkes vendégek hamarosan rájönnek erre és elkerülik az étteremmásolatodat.
A skálázhatósági probléma legelterjedtebb megoldása az olcsó, hozzá nem értő séfek felbérelése és ellátása pontos előírásokkal, amiket követve „lehetetlen elszúrniuk”. Csak kövesd a szabályokat és igazi ínyesmester lesz belőled!
Probléma: ez nem igazán működik. Egy jó séf több millió olyan dolgot csinál, ami már az improvizáció területére esik. A jó séf az őstermelői piacon megpillant néhány ínycsiklandó mangót és összedob egy mangó-cilantro salsát a nap halsültje mellé. A jó séf képes áthidalni egy burgonyahiányt a helyben kitalált taro-szeletkéivel. A betanított biorobotséf az utasításokat követve képes lehet az adott ételek előállítására, ha minden megfelelően működik és rendelkezésre áll, de igazi tehetség és képzettség hiányában nem lesz képes rögtönzésekre; többek között ezért nem látsz sohasem jikamát a McDonald'snél.
A McDonald's egy egészen pontosan adott fajtájú burgonyát igényel, amit az egész világon termesztenek, és amelyet óriási adagokban előre feldarabolva lefagyasztanak a szűkebb időszakok áthidalására. Az előre feldolgozás és a fagyasztás miatt a hasábburgonya nem annyira jó, mint lehetne, de mindenképpen konzisztens és a séffel szemben nem támaszt semmilyen követelményt. Valójában a McDonald's több száz dologgal is biztosítja, hogy a termékei állandó megbízható minőségben gyárthatók maradjanak, bármilyen képességű személyzettel aki a konyhába helyezhető, még ha a minőség „egy kissé” alacsonyabb szintű is.
Részösszegzésképpen:
És pontosan ezt a történetet láthatod lejátszódni az IT tanácsadásban. Hányszor hallottad már a következő történetet?
- Bizonyos dolgokhoz tehetség kell, hogy sikerüljenek.
- A tehetség nehezen skálázható.
- A tehetség skálázásának egyik elterjedt módszere az, hogy a tehetségesek szabályokat készítenek a tehetségtelenebbek számára.
- Az eredményként kapott termék minősége igen rossz.
Mike boldogtalan volt. IT szakértők óriási cégét bérelte fel, hogy megalkossák A Rendszert. A felbérelt IT tanácsadók hozzá nem értők voltak, idejüket „A Módszertan” állandó emlegetésével töltötték, és több millió dollárt felemésztve végül semmit sem hoztak létre.
Nagy szerencséjére Mike rátalált egy fiatal programozóra aki tényleg okos volt és tehetségben sem szűkölködött. A fiatal programozó megalkotta az egész rendszert egyetlen nap alatt, 20 dollárért és egy pizzáért. Mike örömét nem lehetett leírni. Minden barátjának javasolta az ifjú programozót.
Az Ifjú Programozó elkezdte kazalba rakni a pénzét. Hamarosan több munkája volt, mint amit el tudott végezni, és ezért felbérelt pár embert, hogy besegítsenek. A jó emberek túl sok részvényopciót akartak, ezért aztán még fiatalabb, frissen végzett programozókat bérelt fel és egy 6 hetes intenzív képzéssel „szintre hozta” őket.
Felmerült a probléma, hogy a „képzés” nem lett egyöntetűen eredményes, ezért aztán az Ifjú Programozó nekiállt szabályokat és folyamatokat lefektetni, amik aztán az I. P. szándéka szerint majd egységes eredményekhez vezetnek. Az évek során a szabályzat egyre nőtt. Hamarosan elérte a hatkötetes álomhatárt és felvette A Módszertan nevet.
Eltelt néhány tucat év és az Ifjú Programozó most egy Hatalmas Inkompetens IT Tanácsadó, akinek van egy nagy M-mel írandó módszertana és sok-sok olyan alkalmazottja, akik vakon követik A Módszertant-t, még akkor is, ha az nem vezet eredményre, mert piszkosul nincsen ötletük arról, mi mást tehetnének, és nem igazán tehetséges programozók - éppen csak jóakaratú műszaki értelmiségiek, akik átestek egy hathetes képzésen.
És a Frissen Hatalmas Inkompetens IT Tanácsadó elkezd hibázni. Az ügyfelek elégedetlenek. És egy másik tehetséges újonnan jött programozó elhappolja az üzletüket és a körforgás ismét kezdődik elölről.
Szükségtelen ezen a helyen neveket említeni, ez a körforgás más több tucatszor lejátszódott. Az összes IT szolgáltató cég beleesik a mohóság bűnébe és megpróbál gyorsabban nőni, mint amilyen ütemben tehetséges embereket képes felvenni, és rétegről rétegre építgeti a szabályait és eljárásait, amelyek segítenek „konzisztens”, ha már nem kitűnő munkákat létrehozni.
De a szabályok és az eljárások csak akkor alkalmazhatók sikeresen, ha minden klappol. Számtalan „adat-bázisú honlap” tanácsadó cég ütötte fel fejét az elmúlt években és töltötte fel sorait gyorstalpalókon átpaszírozott totál kezdőkkel, akiknek éppen elmagyarázták az adat-bázisú honlapok készítésének 14 alapvető tudnivalóját („figyu, öcsi, itt egy select állítás, építs belőle honlapot!”). De a dotkomok önmagukba omlanak és egyszer csak igény támad professzionális grafikus felhasználói felület programozásra, C++ tudásra és valódi számítástechnikai tudományra, és azok a pajtik akik fegyvertárában csak a select állítás lapul egyszerre túl meredeknek találják az áttérés ütemét és leszakadoznak. De továbbra is próbálkoznak, követve a 17. fejezet adatbázisok normalizálásáról szóló szakaszát, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva nem jön már be az Új Világban. E cégek zseniális alapítói persze képesek alkalmazkodni az új világhoz: Tehetséggel megáldott informatikus-tudósok ők, akik bármit képesek megtanulni, de az általuk épített cégek nem képesek alkalmazkodni, mert a tehetség helyett szabályzat-alapú működésre váltottak, és a szabályzat nem követi az új idők szelét.
Tanulságos szösszenet, felskálázás és módszertan témában. Én jellemzően pont a másik oldalt szoktam képviselni írásaimban, mindkét témában (hiszek abban, hogy lehet jól csinálni, maximális haszonnal, minimális költséggel).
De azt kell ismerni mindkettőt lehet rosszul csinálni, és bőségesen van rá rossz tapasztalat is, a való életből.
Bejegyzések
