Boldogságmérés

Pszicho For You: A világ boldogabbik fele – megérkezett a 2017-es Boldogságjelentés

Belefutottam a fenti pár hónapos cikkbe. És kedvet kaptam annak végiggondolására, hogyan kéne boldogságot mérni embernél. Különösen annak kontextusában, hogy miért olyan boldogtalan a magyar.

A Boldogságjelentés analízise az alábbi faktorokkal számolt:

* az egy főre jutó GDP értékével,
* a várható (egészséges) élettartammal,
* a társas-társadalmi támogatás mértékével,
* a nagylelkűséggel
* a szabad döntés érzetével és
* a korrupció hiányával.

Az én legelső tárgybeli megállapításom, hogy szerintem nincs generalizálható emberi boldogság. Az ősközösség/természeti népek boldogsága lehet ugyanolyan intenzív mint egy boldog nyugatié, Bach h-moll miséje nélkül is.

Az utóbbi "nyugati" boldogság  nem "jobb", "csak" többössztevős, komplexebb. Engem a továbbiakban a nyugati ember boldogsága fog érdekelni, egészen egyszerűen mert a maga komplex valójában kell foglalkozni vele.

A második fontos dolog, hogy (tehát a nyugati) ember boldogságának mérése elött, az emberi test-szellem-lélek felépítését kéne górcső alá venni, minél explicitebb, egzaktabb, beépülés és komplexitás mentén minél hierarchizáltabb formában

Többféle megközelítés létezik (szükségletek, motivációk terén). Nekem nagyon tetszik a Maslow-féle szükséglet-piramis, minden hibája ellenére.
* Részint többféleképpen hierarchizált strukturálása miatt (lásd piramis-alakzatba szervezést, vagy a hiány- illetve növekedés-alapú szükségletekre bontást)
* Részint mert az én szempontomból a hibái nem relevánsak.
* Részint mert a későbbi Garai László: Szükségletektől szabad tevékenység szükségletének paradoxona -t úgy érzem lehet a kereteiben tárgyalni, szintén e poszt kontextusában (azaz eleve, effektíve jó a maslow-i alapanyag)

Egy frissebb keletű, más megközelítés Tamás Kataliné. Ennek elemi atomjait használtam fel a saját elképzelésem formába öntéséhez.
Tamás Katalin: Katalízis-Egy általános motivációs elmélet fejlesztése

Az alábbiakban következzen a saját struktúrám. Ez egy v0.0.0.0.0.0.0.1ß very first draft version, egy hirtelen jött átgondolás nyomán. Tamás Katalin gondolatmenetéhez képest célraorientáltan elhagytam, újakat vettem fel, átstruktúráltam, "megideológizáltam" eljárásomat (beépülés egymásba, komplexedés horizontálisan és vertikálisan egyaránt, a boldogság-komplexesedés függvényében)

Egyéni elemi fizikai szükségletek (oxigén, evés, ivás, anyagcsere, fedél, alvás, egészség, nemi vágy)
Egyéni szellemi-lelki komponensek (intuició, kiváncsiság, humor, kreativitás)
Egyéni 'IN'-agytevékenységek (empátia, szenvedély, szeretet, élvezet)
Egyéni 'OUT'-agytevékenységek (fantázia, spiritualitás, transzcendencia átélése)
Egyéni kvalitás (erőteljesség, könnyedség, esztétikum élménye)
Egyéni szellemi leképezések (megismerés, megértés, tudás)
Kapcsolatok (jelenlét, odatartozás, kommunikáció, család, barátság, közösség, szexualitás)
Arányosság (tisztelet, egyensúly, kölcsönösség, megerősítés, harmónia)
Kooperáció (rend, összhang, együttműködés, tervezés, választás, megvalósítás, sikerélmény, kontroll, változáskezelés, egyéniből aggregálódó közösségi tudás)
Elemi performancia (önreflexió, önmegtartóztatás, önkorlátozás, felelősségvállalás)
Közösségi performancia (következetesség, hatékonyság, szabadság, perspektíva)
Kiszámíthatóság (egyértelműség, tudatosság, tisztánlátás, állandóság, folyamatosság, stabilitás)
Humán-faktorok (önállóság, autonómia, integritás, unicitás, identitás)
Előjeles hozzáadott érték (elengedés(-), altruizmus(+))

Az én "nyugati emberes boldogságos" faktoraim:

(1) Minimális GDP megléte, tőle való előjeles távolság
Ez a GDP - utáljam bármennyire is túlhaladott, korszerűtlen, kvázi csak a könnyű számolhatóság szempontját figyelembevevő - hibás szemléletét, vitatható számolási módját, lényeget befolyásoló korlátait -, azonban jól számszerűsíthető,  relativizálható.
A "minimális" fontos szempont. Egyrészt mert én találtam ki :) [csak viccelek], másrészt van egy inflexiós pont, amíg nem érődik el egy minimális GDP, addig nem beszélhetünk a fizikai szükségletek emberi minőségű kielégítéséről. Magyarán rapid módon meredeken/progresszíven nő a boldogság-függvény a minimális GDP eléréséig. A minimális GDP országonként eltér, hiszen Londoban pl.: lakni "kicsit" drágább, mint az afrikai szavannában, a "fedél" szempont teljesítéséhez. Magyarán a minimális GDP-t kell "normalizálni", hogy az országok összvethetők legyen. Ez amúgy az előjeles távolságot is így értelemszerűen befolyásolja.
Az inflexiós pont után viszont radikális GDP-növekedés nem garantálja a boldogság arányos növekedését, előtérbe kerülnek óhatatlanul is más szempontok.
Magyarország: 60.helyen van a 189 ország közül, 12.240 USD-s egyfőre eső GDP-vel (max: 102.717, min: 304). Azaz e faktor szerint boldogtalanabbak vagyunk mint a helyezésünk indokolná, aminek okát keresni kell tehát.

(2) Várható egészséges élettartam
Ezt egy-az-egyben vettem át a hivatalos boldogságmérésből. Pontos, precíz, jól mérhető faktor.
Magyarország: Várható egészséges élettartam táblázatai szerint EU-ban, születéskor 23-dik a 31-ből, a férfiak 59, nők 61 évével. Míg 65 éves korban 26-dik a 31-ből, a férfiak és nők 6+ évével. Ez egyik sem kedvező adat. Meghatározó közegünkben mélyen alul teljesítünk, vélhetően boldogtalanságunkkal összefüggésben.

(3) Visszaigazolás-megerősítés
Az ember társas lény. Lehet egyedül és elszigetelten élni, de statisztikailag releváns módon csökkenti az össz társadalmi boldogság létet. Könnyebb tévútra kerülni, elveszni. Minél több a magányos, deviáns, közösségből kiszakadó, pesszimista ember, annál gyengébb lesz a boldogság.
Magyarország: Sokféle devianciában (dohányzás, alkohol, elváltság) szereplünk lista-élbolyokban. Ha vannak is társadalmi kötődéseink, sokszor mérgezően alakulnak.
Triviális toposz az is, hogy a magyarok jellemzőbben egyéni(eskedő) teljesítményekben emelkednek ki, míg kooperációban sokkal gyengébbek. Az sem nagyon vitatható, hogy aki kooperációban erősebb, az legyőzi az egyéni jók additiv összegét, bizonyítva, 2+2>4 kooperációban.

(4) Értelemhordozás 
A munkának, élvezetnek, életnek kell tudatos értelmezett megélhető értelme legyen. Annál boldogabb egy társadalom, minél többen minél több társadalmi és ezen belül egyéni (boldogan) átélhető értelmet hordozó tevékenységet csinálnak. Ebbe beletartozik, hogy teljesítőképességet figyelembe vevő munkát lehessen végezni úgy, hogy az alap létszükségletek minél "triviálisabb" kielégítésén felüli szükségletek minőségi módon elégüljenek ki.
Magyarország:egyrészt világjelenség, hogy ugyanazon GDP-előállításhoz, évről-évre kevesebb élőmunka kell. A Globális csapda/Tittytainment(cici-szórakozás) elmélet szerint emberiség 20%-ának munkája fedezi a szükségletek 80%-át. Magyarországon kb 40% viseli a 100% terhét. Minőségi, élvezhető, önkiteljesítésre alkalmas, innovatívabb és/vagy függetlenséget biztosító munkát relevánsan kevesebben végeznek itthon, mint a szerencsésebb országokban, globális verseny által implikált nagy kiszolgáltatottság mellett (lásd még eladósodottság, kevés tartalék). Erős alkalmazotti jelenlét, sok összeszerelés jellegű munkával.

(5) Arányosság (korrupció-, jövedelemkülönbség-csökkentés)
Ezek már kevésbé mérhetők, még kevésbé megvalósíthatók, ha és egyáltalán. Viszont összevontam őket, mert az emberi arányérzéket, az emberi tudatot implicite és drasztikusan befolyásolja, negatívan. Kisebb korrupció meg jövedelemkülönbség erősebb és nagyobb középosztályt eredményez.
Magyarország: nagyon rosszul és egyre rosszabbul állunk. Állami koncepció része a korrupció. Jövedelemkülönbségek ollója is egyre nő. Egyre kisebb és messzebb van a középosztály a közepes keresetűek rétegétől.

(6) Kiszámíthatóság
A folyamatos véletlenszerű (akár életveszélyes) stresszig lemenő kiszámíthatatlanságok alapvetően roncsolják a boldogságtudatot. Nyilván  nem (lehet) cél a teljes kiszámíthatóság, de lehet rá törekedni, prioritást rendelni mellé.
Magyarország: a deklarált illiberalizmus, a politika kártékony leszivárgása a munkába, napi életbe növeli (az összeadódó) társadalmi stresszt. Ahol pillanatok alatt brutális különadó bír keletkezni ágazatok terhére, rendszeres az adhoc, salátatörvényes, szélesebb demokrácia-kontrollt mellőző döntéshozatal ott nem nagyon van tér kiszámíthatóságról beszélni. A "haveri kapitalizmus" (state capture/rendszerszintű, államot markában tartó) korrupciója hiába kiszámítható, ha erősen mérgező a társadalomra nézve.

(7) Szabadság
Az a legboldogabb ember, aki lehetőleg a közösség hasznára rendelkezik saját életével, identitásával (kereteken belül). Nem függ (vállalhatatlan) politikától, munkáltatótól.
Magyarország: Nagyon szűk az a középosztály réteg, aki képzett és anyagilag kellően erős/független.

A "magyar" konklúzió: (1) mint "input", (2) mint "output" durván "fordítottan arányos" egymással, azaz lehetőségeink, erőforrásaink meglennének a boldogságra, de nagyon rosszul használjuk társadalmi erőforrásainkat a (3)-(4)-(5)-(6)-(7) értelmében.

Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"

A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája
1.fejezet: Aki közepesen keres, annak csak álom a középosztály
2.fejezet: Minek annyi egyetemista?
3.fejezet: Hogyan lehet nagyobb?
FB: A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája

Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar

Kiváló anyag jelent meg az Abcúgon (index terjesztéssel is). Sok videóval, sok betűvel. Ráadásul tartalmazott egy nyelvtanulásos cikkre való linket is (ami e blog scope-jába tartozik).

Poén, hogy a "középosztály" dolog analógiában pont olyan, mint a "nyelvtudás" dolog
- Mindenki szeretné kipipálni (kétállású bit)
- De lehetetlen generalizált tartalommal megtölteni.
Nincs olyan, hogy nyelvtudás, pláne "kipipálható" nyelvtudás.
Hatan hétféleképpen fogják megfogalmazni ki mit tekint nyelvtudásnak. De még ha lenne is ilyen konszenzusos meghatározás, az élethelyzetek is differenciálni fognak. Ha valakinek elég naponta bevásárolnia a boltban (létfenntartáshoz) és ezt kényelmesen tudja prezentálni egy minimál szókinccsel, minek megtanulni a folyamatosan gyarapodó pl.: informatikai szakszavak garmadáját, ahhoz, hogy elmondhassa van nyelvtudása. Míg egy informatikából élő, ha ugyanezt nem teszi, éhenhalhat. (A példák szélsőségesek, extrapoláltak).

Én "nyelvtudás" témában ugyanazt javaslom, mint az Abcúg teszi a "középosztály" cuccal. Végig kell venni szempontokat (mint középosztálynál a Jövedelem, értelmiségi állás, függetlenség / kiszolgáltatottság, tartalék, stb. szempontokat) és egyesével mérlegelni, pipálgatni, majd összesíteni a végeredményt. És esélyesen kijöhet, hogy ugyanannyi nyelvvizsgapont mellett az egyik vizsgázónak elégséges és a másiknak elégtelen lesz a pillanatnyi valóvilágbeli nyelvtudása.

Ebben az alábbi topiknyitó mega-giga-hosszússágú posztban próbáltam definiálni, én mit tekintek nyelvtudásnak. Ez egy szigorú, általános bevett gyakorlattal szemben rigorózusabb definició, sok esetben, sokkal kevesebb is elég lehet.
Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról

A linkelt nyelvtudásos Abcúg-cikk, értelmezésemben messze legértelmesebb, legösszeszedettebb, legfrissebb szemléletű cikk, azok közül, amit az utóbbi időben lehetett olvasni. Jó lenne, ha a minimál szinvonalat jelentené és ennél csak jobb cikkek jelennének meg a közös gondolkodás jegyében.

Nekem érdekesebb mondatok:
Kövérítem, amivel nagyon egyetértek.
Pirossal jelölöm, amikkel nem értek egyet.

* Magyarországon a nyelvtanítás sok helyen még mindig egyet jelent azzal, hogy bemagoltatják a szavak magyar jelentését, a gyerek meg visszamondja.
* ...hiába fordítunk európai szinten is sokat a nyelvoktatásra, mégsincs látszatja.
* Nálunk még tartja magát, hogy a nyelvtudás egyet jelent a nyelvvizsgával, pedig a két dolognak gyakran semmi köze egymáshoz.
* ...a többi európai országhoz képest évek óta a magyar közoktatásban az egyik legmagasabb a nyelvórák száma. Közel kétszer annyi nyelvórája van egy magyar diáknak, mint egy dánnak, egy finnek, egy svédnek vagy egy osztráknak
* a magas óraszámok mellett az igazi luxusnak számító, tudásszintnek megfelelő, bontott csoportos nyelvoktatás is szinte csak nálunk létezik
* a közoktatásban nem eléggé hatékony a nyelvtanítás, a felsőoktatásban pedig szinte teljesen megszűnt
* azt hangsúlyozzuk, amit nem tudnak a diákok, ahelyett, hogy arra építenénk, amit tudnak
* a magyar nyelvtanárok jelentős része a kommunikatív módszer helyett még mindig a fordításban, a szókincs bemagoltatásában, a könyvek felolvasásában és az élőbeszédben sosem használt igeidők számonkérésében látja a sikeres nyelvoktatás kulcsát. [Note: a kommunikatív módszer mindenek felettiségével maximálisan nem értek egyet]
* “Hiába mondják egyre többen, hogy beszélnek valamilyen idegen nyelvet, még mindig nem vagyunk elegen, és még mindig nem beszéljük elég jól”
* Amikor a diákok elkezdik a nyelvet tanulni, általában nagyon lelkesek, ez a lelkesedés azonban idővel csökkenni kezd. Hogy miért? Mert az osztálytermi játékos feladatokat felváltják a sokkal szárazabb és unalmasabb nyelvtanítási módszerek, ez pedig egykettőre elveszi a gyerekek kedvét.
* Egy korábbi kutatásából az derült ki, hogy a megfigyelt nyelvtanárok harmada még mindig a következő módszerekkel tanítja az idegen nyelvet: (a) az órán főleg magyarul beszél (b) a gyerekek kevés és láthatóan unalmas feladatot kapnak, mindenki azonosat (c) frontális osztálymunkában fordítanak (d) nyelvtani szabályokat tudatosítanak (e) szavakat memorizálnak összefüggés nélkül (f) a tanár feltesz egy kérdést, egy diák vagy a diákok együtt válaszolnak, majd a tanár a választ elfogadja vagy javítja, és már lépnek is tovább a következő kérdésre (g) a tanárok többsége a diákok szóbeli hibáit azonnal javítja, majd elismételteti a jó választ. Ez utóbbi miatt él a legtöbb magyarban az a hibás felfogás, hogy idegen nyelven megszólalni csak akkor érdemes, ha minden tökéletes. Ha hibázunk, az valami olyan rettenetes dolog, amit azonnal ki kell javítani.
* az ilyen módszerek felett már eljárt az idő: a nyelvórákon jóval nagyobb szerepet kéne kapnia a videó- és filmnézésnek, a honlapok nézegetésének, a társalgásnak, a szerep és nyelvi játékoknak. Annak, hogy milyen tankönyvből tanítjuk a gyereket, gyakorlatilag nincs hatása a nyelvtudás fejlődésére, minden a jó oktatási módszeren múlik. [Note: ennél azért jóval komplexebb a téma]
* Ha a tankönyvben órákon át lapozgatva egymás után oldjuk meg a nyelvtani vagy fordításos feladatokat, abban nincs semmi új, semmi izgalom. A jó módszernek ezzel szemben van motiváló ereje. [Note:nem biztos, hogy minden korábbi tudást, tapasztalatot ki kéne kukázni, és az egyes tanárok rögtönözzenek a pillanat szorításában, dinamikusan.]
* Magyarországon, ha azt mondjuk, hogy nyelvtudás, mindenkinek a nyelvvizsga jut eszébe. Hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van, hogy a bizonyítvány előnyökkel jár, jó példa erre a közalkalmazottak esete, akik nyugdíjazásukig pótlékot kaptak a papírért, teljesen függetlenül attól, hogy meg tudtak-e egyáltalán szólalni az adott nyelven, vagy kellett-e a munkájukhoz.
* Bár a világ minden részén kérnek a nyelvtudásról vizsgával mért bizonyitványt, mint például a TOEFL vagy a Goethe, de ezeket általában egy konkrét cél miatt kérik, például külföldi egyetemre felvételinél, vagy állampolgárság elnyeréséhez, munkavállalási engedélyhez.
* Nálunk erősen eltúlzott a nyelvvizsga jelentősége. Régen csak pár embernek volt, és ettől úgy tűnt, hogy ez valami kimagasló dolog. “Olyan presztízsértéket társítanak hozzá, amit semmilyen kutatás nem támaszt alá” – mondja Nikolov Marianne, aki szerint azért, mert valaki egyszer jól teljesített egy nyelvvizsgán, az még nem jelenti azt, hogy évekkel később képes az idegen nyelvet használni. A magyar felfogás azonban még mindig a nyelvtudás legkézzelfoghatóbb bizonyítékának tartja a papírt.
* “Húsz éve arra várunk, hogy a gyerekek számára ingyenes elérhető érettségi váltsa ki a nyelvvizsga szerepét” – mondja az egyetemi tanár. Szerinte ha a közoktatás elérné a célját, akkor a diákok a középiskola végén sikeresen teljesítenék az emelt szintű érettségit valamilyen idegen nyelvből, aminek ki kéne váltania az akkreditált középfokú nyelvvizsgát. Ehhez képest, most ott tartunk, hogy ami ingyen nem sikerül a közoktatásban a diákok jelentős részének, azt pénzért letehető külső vizsgákon próbálják teljesíteni. De a felvételi pontszámok kiszámításának szabálya is az emeltszintű érettségi helyett a nyelvvizsgák felé tereli a diákokat. [Note: szerintem a helyes sorend, legyen jó nyelvoktatás közoktatásban, és majd, ha van teljesítmény, akkor lehet elég az érettségi. Én szkeptikus vagyok, hogy lehetséges-e egyáltalán közoktatásban jól nyelvet tanítani, itthon Magyarországon, mindenképpen. Fentebb linkelt topiknyitómban ezt is bőségesen vesézem.]
* A legfrissebb adatok szerint az egyetemisták harmada azért nem kapja meg a diplomáját, mert nincs egy világnyelvből középfokú nyelvtudásáról vizsgája. Ezen a helyzeten most még egyet akarnak csavarni azzal, hogy többet követelnek: már a felsőoktatásba belépéskor kérnék a nyelvvizsgát...ez a rendszer nem tükrözi a valóságot.
* Az egyetemeken hosszú évek óta nincs nyelvtanítás, ami van, azok fizetős kurzusok. Mégis elvárják, hogy a felsőoktatásban töltött évek végére legyen középfokú nyelvtudásod. Azt nem értem, hogy azok a diákok, akiknek az egyetem semmit nem nyújtott nyelvtudásuk fejlesztésében, miért engedik meg, hogy olyat követeljenek tőlük, ami az egyetemi tantervben nem szerepel” [Note: egyetemi szinten rengeteg önállóságot kell és kellhet megkövetelni: ezzel szerintem nincs gond. A gond ott van, hogy nincs konszenzusos terv a teherminimalizálásos nyelvtudás-maximalizálásra, évtizedek óta. Értelmetlenül folytak el a milliárdok a témában. Alapvetően a nyelvtanítási szakma égbekiáltó sara ez.]
* A másik probléma, hogy hiába tanul egy diák a középiskolában például angolul, a felsőoktatásban arra is alig van lehetőség, hogy a diákok a választott szakjaikon a szaktárgyakat célnyelven tanulják, és így tartsák szinten és fejlesszék tovább a közoktatásban elért nyelvtudásukat. A tantárgyak célnyelven tanulása a külföldi diákoknak természetes, ez lenne a megoldás a magyar diákok számára is.
* Az EU-ban a kisgyermekkori nyelvtanulást az állampolgárok többsége hatéves kortól tartja célszerűnek, de 39 százalék már óvodáskorban támogatja a kezdést, elsősorban angol nyelvből.
* Azonban szinte alig van összefüggés aközött, hogy valaki hány évig tanul egy nyelvet, és hogy mennyit tud – mutatta ki Nikolov Marianne egy másik kutatása.
* Az idegen nyelv oktatásának elkezdésében a „minél korábban, annál jobb” alapelv nem állja meg a helyét. 
* A kisgyerekek idegen nyelvi fejlődésének üteme ugyanis lassú. Lényegesen lassúbb, mint a serdülő vagy fiatal felnőtt nyelvtanulóké.
* a magyar diákok között végzett vizsgálatokból kiderült, hogy az angol és német nyelvtudásuk szintje és a nyelvtanulással töltött évek száma között gyenge a kapcsolat, és a heti óraszám sincs szoros összefüggésben a tudás szintjével. Lényegesen fontosabb tehát a minőség, mint az idő órákban, években kifejezve.
* Az is fontos lenne, hogy csak akkor kezdjen el a szülő vagy az óvónéni idegen nyelven beszélni az egészen kicsi gyerekhez, ha ő maga valóban jól beszéli az adot nyelvet – teszi hozzá az egyetemi tanár.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

index.hu: Mit üzen nekünk, hogy Yual Noah Hararit olvas Orbán Viktor?

index.hu "Yuval Noah Harari Homo Deus Sapiens című könyve Orbán Viktor kedvence"
index.hu-s cikk facebook-posztja

Szenzációs intellektuális csemege jelent meg az index.hu-n hét első napján, címoldalas vezércikkben. Leszámítva a cikk címét, amit dafke, még véletlenül sem idéztem be pontosan:
(a) saját poszt-címemben átfogalmaztam,
(b) míg itt a posztnál az eredeti URL-t fazoníroztam át,
merthogy értelmetlenre meg klikkvadászra sikeredett.

Az orbáni aspektust abszolút mellőzném itt a blogon, noha annak is lennének szakmai vonatkozásai. Sőt mondhatni csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni a cikkből, komoly hozzáadott értékként az algoritmikus társkeresés témájában (ami topik e blog sokat boncolgatott témája).

* A vallások az emberi elme termékei.
* A hagyományok relatívak, nem ruházzák fel jogokkal semelyik népet.
* A jövőt pedig a robotika fogja meghatározni.

"Korunkban ér véget a humanizmus kora, és egy új korszak kezdődik. Mára ugyanis bebizonyosodni látszik, hogy korunk istene, a szabad akaraton alapuló emberi vágy is csak fikció. Az ember biokémiai működésének, agyi folyamatainak, genetikai rendszerének megértése ugyanis világossá tette, hogy szabad akarat sem létezik olyan formán, ahogy azt eddig gondoltuk. „Az emberek többé nem autonóm lényekként látják magukat, akik kívánságaik szerint élik az életüket, hanem hozzászoknak ahhoz, hogy biokémiai mechanizmusok összességeként tekintsenek magukra, amelyet elektronikus algoritmusok (az idegpályákon futó ingerületek – FA) hálózata tart megfigyelés és irányítás alatt.”

Mihez vezet, hogy megingott a vágyaink megalapozottságába vetett hitünk? A válasz nem a távoli jövőt, hanem jelenünket is érinti. A korszakváltás ugyanis már elkezdődött, és a mindennapjainkon is nyomot hagy.

Az egyes emberek viselkedéséről összegyűjtött információk egyre nagyobb valószínűséggel következtetik ki vágyainkat, ízlésünket, döntéseinket. A folyamat hamarosan elér oda, hogy az algoritmusok előbb fogják tudni, mire vágyunk, mint mi magunk.

Harari szerint az algoritmusok hamarosan ügyesebben választanak nekünk párt, lakást, nyaralóhelyet, mint mi magunk. „Egy, a testemet és az elmémet alkotó valamennyi rendszert megfigyelés alatt tartó algoritmus igenis tudhatja, ki vagyok, mit érzek, és mit akarok. Ha egyszer kifejlesztenek egy ilyen algoritmust, az képes lesz átvenni a szavazó, a vevő és a befogadó szerepét.”

Miért ne bíznánk a számítógépekre a döntést, hiszen végül is nem keresgélni szeretnénk, hanem járni a helyes pasival/csajjal, a megfelelő környéken lakni, és a nekünk kedves tengerparton pihenni? A megtakarított időben pedig játszhatunk kedvenc számítógépes játékunkkal. Emlékeznek még cikkünk kezdetének példájára? Körbeértünk.

Ez a jövőkép régóta - 10+ éve - létezik, talán csak ennyire tömény és széles körben publikált formában nem olvashattunk eddig róla, nem szembesülhettünk vele ennyire keményen, célraorientáltan.

Az algoritmikus társkeresés egyszerre mondja, hogy
- párkeresés, -együttélés nem arról szól, hogy külső erők által - párt alkotók személyiségeinek szempontjából "véletlenül" - összerendelt emberek 'faragódnak' be egymás mellé, az évek során
- viszont szól arról, hogy rengeteg releváns információ gyűjthető a potenciális (an sikeres) párokat alkotó emberekről, hogy elvégezhető legyen az összerendelési művelet. És a befaragódás esetleg kevesebb forgácsot igényel.
- azt ígéri, hogy a felesleges és megterhelő keresgélési köröket eliminálja az ember életéből, egy célorientált, specifikus "Google-típusú" keresőfelület révén. És valóban: ha például nem belülről fakad egy másik ember megismerésének igénye, hanem csak egy konkrét célból nézünk körbe a "húspiacon" (párkeresés), akkor analógiában észrevehetjük, nem veszünk meg mindent, amit kézbeveszünk, nem kötődünk a visszatett termékekhez: azaz ezek végeredményben tényleg felesleges, megterhelő körök, amin érdemes optimalizálni.

Harari meredek tálalása engem nem tántorít el az algoritmikus társkeresés értelmébe vetett hitemtől. És azért, mert, egyszerre
- jó a cél (optimalizált keresés)
- korrekt pontig kell csak működjön (email címcsere)
- ember/ügyfél által kézbentartható: csak és annyit ad ki magáról az ember, ami a célt támogatja.

Hangsúlyosan ki kell emelni, hogy míg az emberek maguktól nem adnak általában információt cégeknek, vagy ha van is ilyen nem-szeretem adatközlés, az körbe van bástyázva jogilag, addig egy ilyen pozitív hozzáadott érték ("ideális pár") esélyéhez, örömmel és munkát is belefektetve adnak, ráadásul pontos adatokat (támogatva a sikerességet). Pont ahogy a gmailnél is tudomásul vettük, hogy az ingyenes funkcióért cserébe szövegbányászati input a teljes levelezésünk.

Azért azt vegyük észre, hogy mind az algoritmusok inputját képező sokrétű és nagy mennyiségű adat, mind az ajánlatok kimenetei, azonosítás esetén összekapcsolhatók (extremitásokat leszámítva, extrapoláció után pl: féllábú 150kg-s 100 évesek köre, ahol külön explicit azonosítás sem kellene, ugye). Azaz rossz kézben, etikai aggályokat félresöpörve, mind az orwelli 1984, mind a huxley-i Szép új világ legrosszabb felvetései ötvöződnek.

Azaz csínján kellenne bánni az egész gépi algoritmizálással: nemcsak jó aspektusai vannak a dolognak, hanem nagyon komoly reális veszélyei is. Manapság ugyanis a kapitalizmus kapzsiság-maximálása nem az etikus kihasználást hivatott támogatni, láthatóan. Van méz a madzagon, de bizony komoly mennyiségű és veszélyességű méreg is van mellette.

A társválasztás és adatbányászat keresztezése klasszikus és időben talán legelső nagy - posztokon átívelő - témája ennek a blognak. Íme az előzmények:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?
Házasság első látásra, RTL valóságshow
index.hu: Mit üzen nekünk, hogy Yual Noah Hararit olvas Orbán Viktor?